Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
11 IKK n J l A \ \ N A férfinél az alaprészek működése jobban el van határolva. Ezért gondolkodása világosabb, impulzusai erősebbek, de az árnyalatok skálája szegényebb. A női elem a skálát gazdagítja, a férfias elem rendezi. A nő sohasem képes olyan túlzásokra vagy jobban mondva olyan egyoldalúságokra, mint a férfi, mivel akciói soha sincsenek annyira lokalizálva, mint a férfiéi, és az együtthangzó többi rész mindig korrektívum gyanánt szolgál. A férfinél a részek akciója a gondolkodásban és érzésben lokalizáltabb, úgy, hogy az egyik érzék a másiknak nem lehet az ellenőrzésben segítségére. Merevség a hibája a férfinek, túl sok mozgékonyság a hibája a nőnek. 1897. február 25. kedd, Párizs Nagy válságon mentem át. Úgy éreztem, hogy végem van. Ekkor kezembe került egy könyv. (Von einem andern an ihn selbst.) 194 Rögtön megnyugodtam. Végre világosság támadt bennem. Amit mindig akartam, azt most megteszem. Voltaképp addig még sohasem éreztem olyan igazán, hogy mit kell a gyakorlatban művelnem, mint most. Nem kicsinyes véledenek befogadása vezet a célhoz, (nem a modell után való rajzolás, nem a fejtörés). Nem kell kínoznom magam. Engedjük, hadd hadakozzék a másik önmagáért. A hős, aki bennünk él. Mi pedig próbáljuk meg csupán azt festeni, amit ő diktál nekünk. Egészen hamis nyomon haladtam eddig. És kerüljek bár az összes körülményekkel és látszólag igazságos várakozásokkal ellentétbe, ezúttal többé nem tévesztem szem elől azt, amit megláttam. Csak azt kell tennem, ami magával sodor, és csak akkor, amikor magával sodor. Amit az utóbbi időben éreztem, az érdektelenségbe és magányba való süllyedés, régi énem elhalását jelentette. Miután egyszer már megpillantottam a másikat, a korábbinak érdektelenné kellett válnia. Tegnap este a régi különösen borsos módon mutatkozott. És megint visszaszólított az érzékek külső világába. Ettől van ma reggel ez a szerencsétlen csömöröm anélkül, hogy bármit is ittam vagy tettem volna. [...] Egy másiktól hozzá magához. A könyvet nem sikerült azonosítani.
