Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László rövid életrajza

sikert arat. 1898-ban Budapesten ismerkedik meg Wolfner Józseffel s barátságuk Mednyánszky haláláig tart. Wolfner kézbe veszi - Malonyay Dezső és Pékár Gyula kérésére - Mednyánszky zilált anyagi ügyeinek rendezését, s két alkalommal 1903-ban és 1914-ben kötött szerződésük elviselhető körülményeket teremt Mednyánszky hátralevő életére. (Vitát csak az jelent közöttük, hogy megállapodásuk ellenére Mednyánszky folyamatosan eladott és elajándékozott képeket, s evvel Wolfner jogos üzleti érdekeit sértette.) 1901-től mind gyakrabban és mind huzamosabb ideig tartózkodik Bécsben. Nagyőrre egyre ritkábban látogat. 1906. december 23-án Vácon meghal Kurdi Bálint. Mednyánszky sírkövet állíttat neki és a mellette lévő sírhelyet is megvásárolja. Végrendelete szerint - melyet örökösei, de a magyar állam sem hajtott végre - ott szeretne nyugodni. Elete 1906-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal Bécsben és Budapesten zajlik, nagyobb utazást már csak ritkábban tesz, így Erdélybe, több alkalommal Dalmáciába. 1908-tól válik szorossá barátsága Pálmai József újságíróval, aki haláláig titkára és segítője. Az ingatag személyiségű és mohó Pálmai azonban egyre inkább kihasználja az öregedő Mednyánszkyt. 1914-ben, a katasztrófák iránt mindig is megszállottan érdeklődő festő a háború kitörésének hírére azonnal be akar vonulni, de élemedett korára való tekintettel kérését elutasítják. Sógora jár közben érdekében Tisza István miniszterelnöknél, s mint a Budapesti Hírlap és az Uj Idők rajzolója szeptember 7-én a galíciai frontra indulhat. 1917 őszéig kisebb megszakításokkal folyamatosan a frontokon tevékenykedik, mint hadifestő: Galíciában, Belgrádban és az Isonzónál, ahol meg is sebesül. 1917 októberében akut vesebaja „egyre súlyosabb stádiumba lépett", ezért kórházi ápolását és szanatóriumban történő utókezelését kérte orvosa. 1917 decemberében Mednyánszky már betegen feküdt Bécsben, Kláber Gyula lakásán, onnan került egy tiszti kórházba. Betegszabadságra 1918 elején Nagyőrre ment, majd májusban Budapestre és Bécsbe. „O tudta, hogy vége van. A haláltól, amit a fronton annyiszor keresett, nem félt, sőt!! De félt egy szélütött, béna élettől! És amit sajnált, amit szomorúan sokszor említett, hogy a legszebb motívumait, a legszebb kompozícióit sohasem festette meg, de eltette, arra az időre, mikor a technikát tökéletesen uralja. Ezt most elérte! De a fizikai ereje, egészsége, élete cserben hagyta." - írta húga. 1918 októberében, az összeomlás hírére Mednyánszky visszatért Bécsbe. Kláber Gyula barátjánál lakott. Pálmai Budapest és Bécs között ingázva látta el ímmel-ámmal a szükségesekkel. Állapota azonban fokozatosan rosszabbodott, húsvét előtt gutaütés érte s utolsó napjait már morfiumkábulatban töltötte. Kláber Gyula orosz származású felesége, Mira gondozta. 1919. április 17-én csendesen elaludt. Április 19-én du. 3 órakor temették el a bécsi központi temető, a Zentralfriedhof 66. parcella, 31. sor, 23. sírjába. Hamvait 1966-ban a magyar állam - magánkezdeményezésre - hazaszállíttatta, azóta a Fiumei úti temetőben nyugszik.