Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
VT. augusztus 22. Pozsony Az utóbbi tapasztalatok a piktúra terén. Júliusban tájak a régi kerékvágásban, figurális dolgok elméletben. Egy fej, mely fehér-barna (Strichli jól áll), 931 kis vonalakkal van modellírozva, némi új eljárást és új koncepciót szúlt. Ezután ismét tájak és kompozíciók következtek. Augusztus közepe táján egy (utóbb) peyerbachi tanulmányom segítségével készült tájkép festése alkalmával váratlanul felnyíltak szemeim. Szélesen és plasztikusan kezdtem most az egészet látni. Először éreztem egészen a folt látás jogosultságát. Mintha hályogot vettek volna le szememről, úgy megváltozott egész lényem. Este kezdtem dolgozni magamban és közeledtem. VII. augusztus 23. kedd, Pozsony A tegnapi nap délelőtt csináltam az első fotografikus felvételeket 932 az Auban 983 és Pozsonyban, melyek jól sikerültek, ez egy fordulópontot jelent. Délután, épp a zápor kezdete előtt találkoztam Miinek Antallal. Átmentünk a hajóval, miközben egy ritka erejű záporeső homályosította el a legközelebb fekvő tárgyakat. A hangulat fenyegető volt, szürke, barna, többi szín csak még rezgett e két színben. Eső után elmentünk sétálni, csináltam még két felvételt. Meleg, nedves, szürke levegő volt, kissé párás. A sűrűségben volt valami meseszerű. Hangulat volt, amit még emelt az erős illat AA. Végre eljutottunk a szép kis hídhoz. Még vagy egy fél órát mentünk tovább, beljebb A. 8-kor találkoztam Madarász Ferenccel a Duna-parti kocsmában, jó hangulat volt. Egy hosszú asztalnál ült vagy 15-16 munkás és énekelt egész szépen. Folytonosan jöttek a legfestőibb alakok. Egy bizonyos meleg baráti érzés vonult át az egészen, egy közös igazán testvéri érzület kötötte össze ezt a sok különböző nemzetiségű embert. Itt éreztem meg legelőször azt, mi az internacionális szocializmus poézisa. Ezen helyet ezentúl ismét kultiválni fogom, de különösen Magyarországban. Egy ilyen internacionális munkástársaságot egyszer mint képtárgyat fel fogok használni. Érdekes világítással kis festői kocsmában, füst és gőz közt tanyázva. 931 vonalkázva 932 Ezt a feljegyzést Brestyánszky Ilona már közölte, mint 1911. augusztus 28-án kelt bejegyzést. {Mednyánszky 1960, 96.). Egykor ez volt az egyik leggyakrabban idézett feljegyzése Mednyánszkynak, de amiért most mégis újra közöljük, annak az az oka, hogy a feljegyzés valójában évszám nélküli, így 1911 alatti közlése utólagos datálás. Miután Mednyánszky és a fényképezés kapcsolata egyre inkább az érdeklődés homlokterébe kerül érdemes idézni egy 1914. március 6-án Fiúméból Pálmai Józsefnek írt levelét (amely talán a datáláshoz is közelebb visz, vagy még inkább eltávolít?) : „A fényképészeti szekrénynek nagyon örülök, és hogy erre csak most gondolok komolyan, igazán nagy szegénységi bizonyítvány vén fejemnek." {Enigma, No 24/25, 2000. 163.), majd az 1914. március 17-én Fiúméban kelt feljegyzését: „Pálmai Jóska tegnap szombaton este jött, Pestről ide hozott festőládát, festéket, fényképészeti készüléket". 1914 szeptemberében már a frontról írta Pálmai Józsefnek: „Tanulok fényképezni." (Enigma, No 24/25, 2000. 168.) Arról vannak korábbi adatok is, hogy Mednyánszky használt fényképeket, pl. 1910. január 31. hétfő, Óbuda „Mikor néztem fényképeimet és rajzaimat, új kedvet kaptam dolgozni", de nem szabad elfelejteni, hogy több alkalommal is lakott fényképészek műtermeiben és Franciaországban egy időben fényképékek színezésével kereste kenyerét. 933 Bécs, Augarten
