Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Utószó

Utószó Rózsaffy Dezső (1877-1937) és Kállai Ernő (1890-1954) emlékének Mednyánszky László 1919. április 17-én hosszas betegség után halt meg barátja, Kláber Gyula festőművész bécsi lakásán. Két nap múlva, vasárnap délután 3 órakor temették el a bécsi köztemető, a Zentralfriedhof 66. parcellájában.

1 Képei, rajzai, noteszei, vázlatkönyvei - mert anyagi javakról nemigen beszélhetünk - kedvelt tartózkodási helyein, Nagyőrön és Beckón, valamint utolsó budapesti és bécsi műtermében maradtak. Bécsi, illetve budapesti hagyatékának megszerzésére ketten is jogot formáltak, pontosabban formálhattak: Czóbel Istvánné Mednyánszky Margit, a festő húga, mint egyeden vér szerinti örököse és a Singer és Wolfner Könyvkiadó Rt., akikkel a festő szerződéses viszonyban állt először 1903, illetve újabb szerződés alapján 1914. június 30. óta. A kérdés csak az volt, hogy az érdekeltek közül ki mit tekint a Mednyánszkyhagyaték őt illető részének. A pereskedést a Singer és Wolfner cég indította el 1920. május 20-án beadott keresetével, melyben a bécsi és budapesti műtermekben található hagyaték átadását, illetve annak elmaradása esetén az ott lévő hagyaték - szerintük jogtalan - értékesítéséből őket megillető rész kifizetését kérte. Az alperes Mednyánszky Margit ellenkeresetében az 1914-ben kötött szerződés érvénytelenítését akarta elérni, mert állítása szerint annak aláírásakor Mednyánszky már előrehaladott szenilitásban szenvedett, s a szerződés a Singer és Wolfner cég érdekeinek erősen kedvező kitételei csak így kerülhettek abba. Továbbá élete alkonyán, 1918 elején a festő maga is a szerződés felbontását óhajtotta. A szerződés érvénytelenítése esetén a kiadó tehát köteles lenne 1914-től elszámolni az örökösökkel és a hagyaték egyáltalában nem illeti meg. A pereskedés csak a Magyar Királyi Kúria 1924. március 19-én hozott határozatával zárult le. Ebben megerősítve a Budapesti Királyi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság 1922. február 22-én hozott, illetve a Királyi ítélőtábla, mint feljebbviteli bíróság, 1922. december 20-án kihirdetett ítéleteit, kimondta, hogy a szerződés megszűntét 1918. május 28-ában állapítja meg s a bíróság Mednyánszky szenilitását nem találva bizonyítottnak az 1914-es szerződés megkötésekor, elveti a szerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítését. Egyben megállapította, hogy a Singer és Wolfner cég „a felperes báró Mednyánszky László szorultságát ki nem használta, károsodást elő nem idézett, sőt a szerződés báró Mednyánszkyra előnyösnek volt tekinthető. [...] a szerződésnek hatályon kívül helyezése csak azokra a képekre vonatkozik, a melyeket báró Mednyánszky László a szerződés megszüntetése napjáig a felperes cégnek még át nem adott."

2 A pereskedés előzménye az volt, hogy amikor Wolfner József 1919. július végén kijutva Bécsbe, rá kellett jöjjön, hogy „Pálmai, Panek nevű bátyjával és még néhány 1 Deák Dénes: Festő a világháborúban. Mednyánszky László festészete 1914-1918. Budapest, 1991. 97. - aki közli az eredeü gyászjelentését. 2 Budapest Főváros Levéltára, VII.2.C. 365/1920 és VII. Ld. 4038/1922. 32-37.