Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Mintha újjászülettem volna, annyira függetlennek érzem magamat bensőmben. Mindent befelé kell koncentrálni, hogy idő és erő veszteség ne érjen. Beckón néhány tüneményesen szép júniusi napot töltöttem. Nemsokára még megmaradt önzésemtől is megszabadulok és akkor már az én vén szívem érdemes lesz arra, hogy tégedet befogadjon, édesjó mindenségem. Szeretíek, talán mégjobban, mint életedben, akkor föl sem tudtam még fogni, hogy mi vagy te nekem. 1914. július 26. vasárnap, Bécs Édes drága cimborám, barátom, fiam, vezérem, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Hozzád menekülök édes mindenem, te reményem és vigaszom. Sok baj és gond között. Tegnap óta háborús világ van, ki tudja meddig fog ez tartani? Egyelőre Szerbiával, de talán majd Oroszországgal is? 721 Itt az élők között így folynak a dolgok. Zavar, erőszak, sötétség. Hozzád menekülök te tiszta, jó lélek, hozzád szeretnék emelkedni, ama tiszta világosság felé, ahol csak a jók lakoznak. 1914. október 20. Przemysl Reggel 8-kor mentünk benzinért, azután itt a lakás, onnan jöttünk meleg holmit az automobilba rakni. Azután kimentünk délkeleti irányban. Eleinte sűrű köd borította a tájat, egy félóra múlva egy keresztúton balra mentünk a vasútig. Az állomás mellett áthaladtunk a töltésen, követtük Colloredo 722 autóját, aki után még egy autó jött a 2 amerikai tiszttel, keleti irányban. Az ágyúdörgés mind hangosabb lett, puskaropogás és gépfegyverek együtt pokoli zajt csaptak. Egy fönnsíkra értünk, ahol a vezérkar tartózkodott. Itt időztünk egy órát, több rajzot készítettünk. Balogh fotografált. Jónás hadnagy, a mi vezetőnk, bemutatott a tiszteknek. A nap melegen sütött. Azután megindultunk többen: Colloredo, a két amerikai, 3 tiszt, Jónás és mi ketten Balogh meg én. Az országúton haladtunk egy völgybe, kelet felé. 721 1914. június 28-án Szarajevóban megölték Ferenc Ferdinánd osztrák trónörököst. A Monarchia Bécsben tartott közös minisztertanácsa július 23-án ultimátumot intézett Szerbiához, ebben kilátásba helyezte, hogy kedvezőtlen válasz esetén mozgósít. A július 25-én átnyújtott szerb válaszra még aznap este mozgósítást rendeltek el július 28-ára. Mednyánszky a hadüzenet után lépéseket tett, hogy a frontra kerüljön. A Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egyesületének vezetősége 1914. augusztus 21-én - mint delegáltja érdekében - levélben fordult a hadügyminisztériumhoz, hogy „minden nélkülözést könnyen elviselő, munkaerejét önként feláldozó emberként harcéri beosztást kaphasson, amit mindenekelőtt azzal indokol, hogy festőművészi mivoltában is nagyon óhajtaná a frontra való kiküldést, hogy ott közvetlen benyomásokat szerezhessen későbbi munkáihoz." Augusztus 24-én a Budapesti Hírlap szerkesztője fordult hasonló tartalmú levéllel a hadügyminiszterhez, hogy Mednyánszkyt, mint haditudósítót kívánja delegálni. 1914. augusztus 28-án a Hadsereg Főparancsnokság engedélyezte Mednyánszky felvételét a Sajtóhadiszállásra, mint a Budapesti Hírlap és az Új Idők tudósítóját. (Enigma, No 28, 2001. 143-144., Sajtóhadiszállásnévsor, No. 189.) Hogy kérelme elintéződjön, sógora, Czóbel István járt közben érdekében Tisza István miniszterelnöknél. Amikor 1914. szeptember 6-án megköszönte sógora közbenjárását, már Galíciába készült, a frontra. Ebben a levelében írta Budapestről: „El vagyok látva minden rajzoló és festő kellékkel, könnyű és meleg holmival is, a téli hadjárat idejére. [...] A város zászlódíszben áll és tele van győzelmi reményekkel. Az emberek csak a jótékonykodásnak élnek, a népesség minden osztálya eggyé vált. A sok, vonatról jövő sebesültet általános figyelem és igazi szeretet veszi körül. A közönség sokszor könnyekig meg van hatva és mindenféle szeretetadománnyal tódul az autókhoz, amelyeken a bekötött, naptól és levegőtől barnított, sebesült hősöket szállítják." (Enigma, No 28, 2001. 110-111.) 22 Hieronymus Colloredo-Mansfeld (1870-1942), a Monarchia berlini tengerészen attaséja.
