Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
A színt ugyan mindig megfigyeltem, de soha sem éreztem még, mint valami a naturalizmustól függeüen dolgot. Eddig csak azt éreztem, hogy egy vagy más szín megfelel-e bizonyos, a természetben látott megjelenésnek vagy sem. De hogy színösszetételek, függetlenül a naturalizmustól is különös hangulatokat kelthetnek a nézőben, csak ezen március 18-19-ére virradó éj óta tudom. 1912. március 24. Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli, Bálintkam. Amikor vasárnap kint voltam a Práterben, szép napos volt az idő, de oly szomorú, mint csak a késő délután tud lenni. Folytonosan veled voltam édes, jó is volt, fájt is mindez. Úgy éreztem magamat, mint egy halott, aki ismét a földre jön és oly idegennek érzi magát. Sok ember haladt el mellettem, de mintha nem is láttak volna, mintha nem is volnék. Igazán veled voltam, egyedül, te mindenem, reményem jótevőm, Bálintkam. Este, mikor a nap lenyugodott érzékeny hideg lett, akkor még elhagyatottabbnak éreztem magamat. 1912. március 31. vasárnap délután, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édesjó cimborám, barátom, fiam, Bálintkam, tisztajó lélek, Nyuli! Ismét egy hét telt el szakadatlan munkában, sok rossz órám volt, gyakran annyira elkívánkoztam a világból. Amíg te éltél édes jóság ez velem sohasem történt. Hisz akkor is megtörtént, hogy lelkemet nyomta valami, de mihelyt reád gondoltam, vagy hozzád mehettem, mindjárt elmúlt minden baj. Hisz most is jótevőm vagy, tiszta lelked most is vezet engemet a jóra, de nem látlak, nem hallhatom szeretett hangodat csak emlékezetemben, csak álmomban. Ismét itt a tavasz, kezdenek virágzani a fák, zöldülnek a bokrok, de te hiányzol belőle, te drága jó lelkem, nélküled ez mind oly nagyon szomorú. Amióta te itt hagytál minket, nincs számomra e földön többé tavasz. /972. [április, Bécs] Die Heterosexualität ist die zentrifugale Kraft, die retardierende [olvashatatlan] den Fortschritt entwirkt. Sie ist bloß eine Beschränkung jener Ausschweifungen, die den Sündenfall verursacht haben. Aus dieser Ursache wird sie als Sünde hingestellt. Sie verlagert die Illusion der Sanzara, 637 des gemischten Traum und verhindert Erwachen. Die Homosexualität ist ein verdorbener aber centripetaler Trieb. Daher noch immer besser als die Heterosexualität. 638 1912. április 7. Húsvét vasárnap, délután 2 l A, Sobieskigasse 4/a, Bécs Édes, drága cimborám, barátom, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli. Hozzád menekülök ma is, mint minden vasárnapon, hisz te vagy a reményem Jótevőm, mindenem. 63 ' A hinduizmusban használt fogalom. Jelentése: a forgandó világ, a világ körforgása. 638 A heteroszexualitás a centrifugális erő, mely a haladást lassítja. Pusztán azokat a kihágásokat korlátozza, amelyek a bűnbeesést okozták. Ezért állítják oda bűnnek. Meghosszabbítja a szanzara illúzióját, a vegyes álmot, és megakadályozza a fölébredést. A homoszexualitás romlott, de centripetális ösztön, tehát még mindig jobb, mint a heteroszexualitás.
