Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

Életedben mindazt tápláltad, ami lelkemben jó, mindazt elnémítottad, ami lelkemben rossz, más embert csináltál belőlem, nagy jóságod bennem is az önzést legyőzte, szereteted bennem is a legtisztább szeretetet költötte. Boldoggá tettél éveken át, az egész természetet, az egész mindenséget szebbnek kezdtem látni. Mikor aztán egy fagyos téli vasárnap délutánján elhagytál minket, borzasztó űr támadt életemben, nem tudtam felfogni, hogy miért kellett nékem ezen borzasztó csapást túlélnem. Igyekeztem életemet tűrhetővé tenni, dolgoztam éjjel-nappal, de ez mind hiába volt, lassan-lassan minden iránt közömbössé lettem, mind jobban erőt vett rajtam a kétségbeesés, de akkor hozzám jöttél édes, drága, tisztajó lélek és ismét megmutattad nékem a követendő helyes utat. 3 év előtt még nem éreztem annyirajelenléted, csak ha sírod mellett a szép csendes váci temetőben időztem, most már mindig velem vagy édes jóság, szívemben hordalak, egészen a tied vagyok, egészen, most már nyugodtabb vagyok, most már van bátorságom szomorú életemet végigélni és kötelességeimnek eleget tenni, hiszen úgy is lehetek és vagyok a te hű szolgád, a síron túl is. 1912. április 14. vasárnap, Beckó Édes, drága, jó barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Itt ülök ezen szobában, amelyben te is töltöttél néhány órát és egy éjszakát nálam, mikor oly súlyosan beteg voltam. Egyetlen jó felejthetetlen Bálintom, te mindig megjelentél nálam, amikor a baj utolért. Tiszta, jó lelked most is mindig jelentkezik, mikor a kétségbeesés erőt akar venni rajtam. Te reményem, jótevőm. Ha egy örökkévalóságon át hű szolgád leszek, talán érdemes leszek hozzád közeledhetni. Áldott legyen azon vidék, amely látott születni, nőni, élni, áldott azon föld, mely eltakar, és amelyben megpihensz. Öt és fél év előtt hagytál el minket, kétségbe voltam esve, most reménylek, mert érzem és tudom, hogy a halál el nem választhat egymástól, érzem és tudom, hogy semmi, semmi sem választhat el minket. Kezdem érezni, hogy erőben gyarapodtam, hogy lassan, de biztosan közeledem hozzád. Nem tudtalak itt marasztalni tovább az életben, most te segítesz nékem átjutni oda, ahol nincs többé földi vágy és gond. Ma jó napom van, kissé tisztábban látok, ébredni kezdek egy nagyon hosszú, egy nagyon rossz álom után, érzem jóságos tekinteted élesztő melegét, te tisztajó lelkű vezetőm, akit soha meg nem érdemeltem, de akit megérdemelni egyetlen nagy vágyam. Te mindig tiszta és jó voltál, nékem soká kell még küzdeni, hogy odajussak, ahová már te fiatal korodban jutottál ösztönszerűleg. Mielébb bejárom ismét Vác környékét, hogy láthassam azon helyeket, szigeteket, amelyeken tekinteted, kicsi korod óta annyiszor függött. Ott minden szép nékem, ott maradt valami jóságodból, ott voltunk gyakran együtt, ott vannak legszebb emlékeim. 1912. április 21. Bécs Édes, drága cimborám, barátom, fiam, tisztajó lélek, Nyuli! Ezen a héten édes Bálintkam, talán még többet dolgoztam. Egy nagyon rossz napom is volt, a múlt péntek, ki voltam merülve végképpen és kétségbeesve. Tegnap már valamivel jobban ment a dolog. Pénteken este jött egy vigasz, korán mentem ki, látván, hogy dolgozni nem tudok, járkáltam, bementem egy kocsmába, ott jókedvű kocsisok mulattak, ez egy kevéssé szórakoztatott. 8 óra tájt jöttem vissza, gyönyörű esti hangulatokat láttam és a felhők mögött látszott az újhold gyönyörű sarlója, oly szép volt ez a fiatal