Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)
Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918
Te láttad küzdelmeimet, te ösmertél és mégis szeretted lényem, légy áldva jóságodért, ez adott erőt végképp tovább küzdeni, kétségbe sem esni. Édes tekintetedben volt annyi szánalom, annyi igaz szeretet, hogy kibékített szomorú sorsommal és új reményt fakasztott. Amit hagytál, az nem mulandó, a tiszta lelkek hónából hoztad számomra. Egyebet nem adhattam érte, mint annyi szeretetet, amennyire szegény, gyönge szívem képes volt. Most még igazabban tudlak szeretni, tőled tanultam. Életem legnagyobb eseménye, lelkem, létem legnagyobb szerencséje az, hogy veled találkoztam. Ha végképpen el lennék ítélve, nem vitt volna feléd sorosom, hogy ezen kegyelemre mi érdemesített engem, nem tudom. Majdnem csodálatosnak tűnik fel előttem, mily lényegtelen véletien által ismerkedtünk itt Bécsben. Mintha tegnap történt volna a Rudolf kaszárnyában. Herbacsek már elébb beszélt nékem rólad. Amint megláttalak, úgy éreztem mindjárt, hogy benned nemcsak jó cimborát találtam, de hogy te fogsz azért kárpótolni, hogy öcsémet mint kis gyermeket vesztettem el, és hogy fiam nincs és talán soha sem lesz. És igazán te lettél jó emberem, édes öcsém, egyetlen fiam, de egyszerűen vezetőm is. 1912. március 17. vasárnap délután 2V2, vasútállomás, Bécs Édes cimborám, barátom, fiam, vezetőm, tisztajó lélek, Nyuli. Itt ülök egy padon, süt reám a márciusi nap, virágzik egy bokor, a többi kezd zöldülni. Itt volt Porgesz, voltunk a Künstierhausban Piskóval, Dorodieumban láttunk sok képet. Porgesz épp most utazott el két óra 10 perckor, édesjó szívem, lelkem, a te árnyékodba menekültem. Nem mint szoktam a műteremben, de kint a szép verőfényes napon közeledek hozzád, te jóság, reményem, boldogságom. Légy türelmes velem, drága jó tiszta lelkű Bálintkam, dolgozom, iparkodok hozzád méltóvá lenni, hogy szolgád, hű szolgád lehessek. Ma délután láttam 630 5 szép, nagyon szép Jettelt, 631 4 gyönyörű Gauermannt, 632 3 Waldmüllert, 633 1 Schleichet, 634 1 Riberát, 3 Pettenkofent. 635 Ez mind komoly, szép dolog, amely lelkemet felfrissítette. A Künstierhausban néhány gyönyörű Zuloagát, 3 szép Tina Blaut. 636 1912. március 20. éjjel IIV2, Bécs 18-19-ére virradó éjjelen nem tudtam aludni, 2-3 órától fogva. Égetett és viszketett a bőröm. Sok mindenféle jutott eszembe, munkában lévő képeimre is gondoltam és egyszerre csak fölébredt bennem a kolorisztikus érzék. 6 Valószínűleg a Gemäldesammlung der k. k. Akademie der Bildenden Künste gyűjteményéről van szó, ahol a felsorolt festők mindegyikétől több kép is ki volt állítva ebben az időben. 631 Eugen Jettel ( 1845-1901) osztrák festő, aki August von Pettenkofen bensőséges barátja volt, valószínűleg az ő révén járt és dolgozott Szegeden és a Balatonnál az 1870-es években. (Grabner 33-35.) 632 Jacob Gauermann (1773-1843), osztrák tájképfestő. 633 Ferdinand Georg Waldmüller (1793-1865), osztrák biedermeier festő. 634 Eduard Schleich (1812-1874), müncheni tájképfestő, a barbizoni irányzat képviselője. 633 August von Pettenkofen. Ld. az 545. jegyzetet. 636 XXXVII. Jahresausstellung Wien, Künstlerhaus, 16. März, Wien, 1912. A kiállításon Tina Blau {Id. a 85. jegyzetet), és Ignazio Zuloaga y Zabaleta (1870-1945) spanyol festő képei is szerepeltek.
