Bardoly István szerk.: Mednyánszky László feljegyzései 1877–1918 (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/5)

Mednyánszky László feljegyzései, 1877-1918

szerettem volna jönni hozzád a szép, csöndes váci temetőre, de nem lehetett. Siettem vissza Bécsbe, ahol sok munka várt reám. Hétfőn még nem tudtam dolgozni, kavargott fejemben a sok látott dolog. Kedden, de különösen szerdán azután kissé ismét belemelegedtem a munkába. Azon tűnődtem, hogy mégis mily szerencsés ember voltam. Veled ismerkedhettem meg, veled, aki azután megmentetted lelkemet, veled, aki ismét felkeltetted szunnyadó jobb érzéseimet, veled, aki ismét tartalmat adtál életemnek. 25-30 év előtt kezdett rajtam erőt venni a kétely, a gond, a sok önalkotta rémlátás, csak ha veled voltam, vagy reád gondoltam oszlottak el ezen szomorú lázálmok. Egy tekintet jóságos szemedből józanná és derültté tudott tenni napokra. Lelked nagy tisztasága, szíved váratlan jósága minden kóros, félszeg gondolatot, érzést eloszlatott. Nagy jótevőm voltál anélkül, hogy azt tudtad volna. Halálod előtt talán sejtetted, hogy mennyire leszek nélküled árva ezen életben. Most már megszoktam ezen életet, csak mint egy többnyire szomorú, de szükséges előkészítő átmenetet megadással tűrni. De azért még nem tudtam eléggé beletörődni, hogy mindig fáj, nagyon fáj az elhagyatottság, amelyre lelkem kárhoztatva van. Pedig vannak akiket szeretek, sőt vannak olyanok is, akik engem szeretnek, de életem napfénye, melege veled tűnt le. Tulajdonképpen már semmi sem érdekel igazán, csak az, ami túl van a láthatón, túl a földi életen. Oda kívánkozom, ahol te vagy, ott biztosan minden szép és jó. Csak egy igazi vágyam van, tisztulni minden önzéstől és hozzád méltóvá válni, te mindenem, vigasztalóm, reményem. Sok nehéz küzdelmem van, mindama belső keserűség ellen, amely háládatíanná tenne mindazon sok jó iránt, amibe e földön részem volt. Tudom, hogy ezen belső keserűség, ezen lázongás, szinte csak az önzésből ered és biztosan rossz tanácsadó. De reménylem, sőt tudom, hogy bennem is végre mégis a jó fog győzni, mert hisz te vagy az én reményem, te tiszta, jó lélek, akihez fűz a legbensőbb, a legkimondhatatlanabb szeretet. Holnaptól egy hétre megmutatom képeimnek egy részét?

624 Már csak végét érném ezen ügyeknek!! hogy már egyszer élhetnék, egyszer a komolyabb dolgoknak. Már jó régóta érzem, mily felesleges, mily nevetséges mindez a tülekedés és öncsalás. 1912. február 22. [Bécs] Édes cimborám, barátom, vezérem, tisztajó lélek, Nyuli. Ma reggel volt egy világos pillanatom. Egészen világosan állt előttem azon igazság, hogy csak a legnagyobb önzetlenség által érhetjük el a belső nyugalmat. Nevetségesnek tűnt fel előttem az is, hogy vettem sorsjegyeket. Tökéletesen a magasabb vezetésre kell magamat bízni. 624 Valószínűleg egy önálló kiállításra készült, mert egy 1912. február 29-én kelt levelében azt írta húgának: „Sokat dolgozom, és remélem, hogy belátható időn belül megszabadulok anyagi gondjaimtól. A kiállítás időpontja még nincs pontosan megállapítva. Sokat nem szabad várnod mázolmányaimtól, ha a dolgok alighanem kevésbé lesznek is rosszak, mint azok a képeim, amelyek a múzeumban lógnak, világ csúfjára." (Enigma, No 24/25, 2000. 146.) 1911 májusában és 1913 novemberében is szó van egy tervezett kiállításról Wolfner Józsefhez írt leveleiben, de ezek sem valósultak meg. Mednyánszky adósságaitól való megszabadulását várta egy sikeres kiállítástól. (Enigma, No 31, 2002. 110.; Enigma, No 24/25, 2000. 160-161.) Erről írta visszaemlékezéseiben húga, hogy 1913-ban nagyon dolgozott Mednyánszky, egy kollektív kiállításra készülve, s később említette, hogy abból nem lett semmi. (Enigma, No, 24/25, 2000. 72.) Mednyánszkynak párizsi kiállítását leszámítva nem volt életében önálló kiállítása. Tamás Henrik visszaemlékezéseiben megemlíti, hogy az: „átvett képek a Singer és Wolner céghez kerültek. A cég nem rendezett kiállításokat a képekből és eladásukkal sem foglalkozott rendszeresen." (Tamás 64.) Ez annak ellenére történt így, hogy a Singer és Wolfner céggel kötött 1914-es szerződése külön pontban rendelkezik képeinek kiállításáról, [ld. melléklet III.[