Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

zásával a személyes ellentétek is elcsitultak, a közös kiállítást Kárpáti Aurél és Márjás Viktor, mindketten későbbi KUT-igazgatók rendezték. Az újabb belső válságra utalt, hogy ezt a tárlatot 1934-ben lényegében az alapítók külön kiállítása követte, akik Híd néven próbáltak új művészcsoportot létrehozni. A KUT így szokásos évenkénti kiállítását nélkülük, a fiatalok részvételével rendezte meg. A végső szakadás helyett 1934 decemberében megint együtt állítottak ki, az új generáció tagjait most már teljes jogúként vállalták az alapítók. A mindössze két évfolyamot megért KUT című folyóiratban született néhány, a tagok közös célkitűzéseit ismertető tanulmány, a pregnánsan elkülönülő radikális irány megfogalmazására azonban nem került sor, mivel a sokszínűség megtartása volt a cél. A társasághoz közelálló kritikusok, művészettörténészek - többek között Rabinovszky Máriusz, Gerő Ödön - inkább adtak helyzetértékelést, minthogy a KUT arculatát próbálták volna befolyásolni. Ez abból is fakadt, hogy a törzsgárdát adó művészek ekkor már saját stílusuk kiteljesítésén fáradoztak, a programszerű művészettől elzárkóztak. Ennek ellenére általánosságban elmondható, hogy 1930 körül a különböző „poszt-" irányzatok (posztkubizmus, posztkonstruktivizmus stb.) hatása szinte mindannyiójukat megérintette, míg 1934 után a természethez való szorosabb kötődés vált dominánssá. Schönberger Armand: Kékruhás nő, 1930 Derkovits Gyula: Tüzevő vándorartista, 1927