Kopócsy Anna: KUT. Képzőművészek Új Társasága 1924–1943, Válogatás a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai és Szobor Osztályának gyűjteményeiből (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/3)

Márffy Ödön: Önarckép, 1930 körül Mivel a kiállításunkon bemutatott művek keletkezési időpontja más és más, nehéz az összehasonlítás, a stílusrokonság alapján való elrendezés. Mégis közös vonás, amely az összes bemutatott műről elmondható, hogy a tagok mindegyike a dekoratív komponálást, az erőteljes festőiséget tartotta a legfontosabbnak. Gazdag kolorizmus és az ornamens alkalmazása jellemezte őket, mely mögött ugyanakkor eltérő szemléletmódok húzódtak meg. A kiállított önportrék egy része az öntudatos, a mesterség minden fortélyával bíró polgár-festőt mutatja (Frank Frigyes, Márffy Ödön, Vörös Géza). Hasonló festői megoldásokkal élt Farkas István, mégis éppen az előbbiek által képviselt világtól való elfordulást jelzi csukott szemű, metafizikus önarcképe. A dekoratív háttér előtt megjelenő Derkovits Gyula önarcképe mellett az arctalan munkástömeg jelenléte folyamatos utalás a hétköznapok társadalmi nyomorúságára. Néhányuknál, köztük a Gresham-kör művészeinél figyelhető meg, hogy az abszolút festőiségben megújuló figurativitás melyhez a tájfestészet kínálta a legmegfelelőbb keretet - tette újra alkalmassá a festészetet az egyén és a külvilág viszonyának érzékeny kifejezésére (Bernáth Aurél, Egry József, Márffy Ödön). Frank Frigyes: Ketten, 1930