Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

zalitja.

104 Mindennek már az udvaron kívülre vetített, a többszörösére felnagyított változata tanulmányozható némely akkoriban kiépült rezidenciaváros alaprajzán, így Versailles-én vagy Rastattén, ahol a kastélyból, mint gyújtópontból kiinduló sugárutak határozzák meg a település szerkezetét, mindenhonnan az uralkodói lakhely felé irányítva a tekintetet. A protokoll szolgálatába állított szimmetrikus hierarchia jellemezte a fejedelmi díszlakomák terített asztalát is. Nemcsak az ülésrendet (díszhelyen az uralkodóval), de a terítéket úgyszintén: ezt a méret és a fogások szerint elrendezett tálak, tányérok tanúsítják. A 18. század első felében megjelenő európai porcelánt gyártó manufaktúrák alapításában aligha véletlenül - az udvarok reprezentációs igénye játszotta a meghatározó szerepet.

105 Az igen sokféle funkciónak megfelelő méret szerint előállított, azonos mintájú készletek az udvari társadalom étkezési rituáléjának finomodását jelzik. Immáron mindegyik ételhez és fogáshoz - a 17. századtól eltérően - külön tálat és evőeszközt használtak.

106 Mecenatúra A kora újkori fejedelmi udvar a fogyasztási javak és a művészeti alkotások tekintetében egyaránt igen fontos megrendelőnek számított. A porcelán európai előállítását megelőzően a drága kínai, velencei, utóbb lyoni selyemvásárlás költségeit kívánták csökkenteni egyes uralkodók azzal, hogy a 17. század közepétől kezdve rezidenciájuk székhelyén (Bécsben, Münchenben, Drezdában) alapítottak selyemmanufaktúrát.

107 Ezzel és sok más, főként luxusjellegű kézműipari megrendeléssel a város udvaron kívüli része számára munkát, megélhetést biztosítottak, továbbá - főleg az űthálózat bővítésével és minőségének javításával - hozzájárultak az infrastruktúra fejlődéséhez.

108 Az uralkodói központ folyamatosan foglalkoztatott számos művészt is, valamennyi műfajban. Stílusteremtő szerepe ezért válhatott meghatározóvá.

109 Az udvari élet minden megnyilvánulását látványként is megkomponálták. A képzőművészek egy része „udvari szállítóként" élvezett bizonyos kiváltságokat, miközben megőrizte egzisztenciális függetlenségét, igaz, annak kockázatával együtt. Az „udvari" művészek az udvartartáshoz tartoztak, és rendszeres, fix összegű fizetést kaptak.

110 Ez meglehetősen kényelmes helyzetet biztosított számukra, hiszen így megszabadultak attól a társadalmi kényszertől, ami velejárója volt a városi céhtagságnak. Sőt, nem ritkán nemesi rangra is emelkedtek.

111 A nagyszabású építkezések, az épületek dekorációja, a kertek megtervezése, az udvari színház és opera, az udvari zenekar, a tűzijátékok és egyéb látványosságok kialakítása és kivitelezése, az előadások együttesen roppant nagy összegre rúgtak. Mégsem beszélhetünk egy-