Buzási Enikő szerk.: Európa fejedelmi udvaraiban, Mányoki Ádám, Egy arcképfestő-pálya szereplői és helyszínei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/1)

Kalmár János: HATALMI HELYZET ÉS URALKODÓI UDVAR A 18. SZÁZAD ELEJI EURÓPÁBAN

François Marót: XIV. Lajos francia király 1693-ban az első Szent Lajos-lovagokat avatja a versailles-i kastélyban Versailles, Musée national du Château számára is esélyt jelentett.

76 Az utóbbi kategóriából került ki a Franciaországban talárosnak {noblesse de robe) nevezett réteg.

77 Összességében az állami hivatalok és egyéb polgári eredetű alkalmazottak tették ki a 17. század második felétől kezdve az udvar tagjainak döntő hányadát. A Nyugat- és Közép-Európában a lakosság 1-3%-át képviselő nemesség aránya az ottani udvarokban 10-25%-ot ért el.

78 Az udvari szertartás A nemességet politikai sűlyának csökkenéséért legalább látszólag kárpótolni kellett. A fejedelmi udvarban, ahol tényleges hatalma nem volt, azzal vigasztalódhatott, hogy kizárólag neki jutott osztályrészül az a kiváltság, hogy állandóan az uralkodó közelében lehet. E tudatot a külvilág felé is igyekeztek nyilvánvalóvá tenni: ezt szolgálta az udvari szertartás, e bonyolult „zsiliprendszer",

79 amelyen csak azoknak volt esélye átjutni, akik ismerték a kifinomult szokásrendet, magatartásformát és nyelvezetet, az etikettet. Ha mindezeknek nem feleltek meg, akkor esély sem adódhatott a fejedelem megközelítésére. Az „udvarképesség" elsajátítása kitüntette és látványosan is megkülönböztette az udvari nemességet mindenki mástól, aki nem tartozott közéjük.

80 Az udvari hivatal minden más szolgálatnál több fegyelmet kívánt: a szigora rangrend és pontosan meghatározott etikett mellett nem volt helye semmiféle spontaneitásnak. Az udvari élet minden mozzanata meghatározott szertartás szerint zajlott.

81 Szertartás (ceremónia) persze régebben is volt - egyházi és politikai egyaránt -, de a 17. század derekától kezdve ennek szerepe - az udvartartási létszámmal együtt - megnőtt, hiszen immár „tömegeket" mozgatott. Ekkortól ugyanis már nemcsak az ünnepi események lebonyolításának módját szabályozta, hanem az udvari hétköznapokat is.

82 A késő középkori burgundiaiban gyökerező európai szertartásrend hatása érvényesült a 16. századtól kezdve a spanyol király környezetében, s a Habsburg-rokonság révén (már spanyol szertartásrendként) jelent meg a császári udvarban. Ugyanezt vették át a délnémet katolikus fejedelmi udvarok is, míg az északnémet fejedelemségekben a 17. század második felétől kezdve a mindenütt egyre népszerűbbé váló, s hovatovább egyeduralkodóvá váló francia ceremónia honosodott meg. A bécsi udvar a 18. század közepén kompromisszumhoz folyamodott: az uralkodói rezidenciának számító Hofburgban és Schönbrunnban továbbra is a méltóságteljesebb spanyol jelleg érvényesült, míg a nyaraló- és vadászkastélyokban inkább a könnyedebb francia.

83 Az udvari élet minden mozzanatát átszövő, igen bonyolult szabályozást hovatovább írásba kellett foglalni, és volt igény ezek kinyomtatott példányaira is, hiszen a diplomáciai és egyéb kapcsolatok miatt - ismerni kellett idegen udvarok szokásait. Készültek olyan kiad-