Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

1785-ben II. József kiadta a szabad vallásgyakorlást biztosító „türelmi rendeletet". SZENNA A katolikus vidékekbe ékelt református és evangélikus gyülekezetek számára felléleg- Református templom zést hozott a királyi döntés. Nyomban hozzá is fogtak számos helyen, hogy templomot emeljenek maguknak, ahol immár nyugalomban gyakorolhatják vallásukat. A Somogy megyei — Kaposvártól délnyugatra, szerény nyolc kilométernyi távolságban fekvő — Szenna gyülekezete is úgy határozott ekkor: templomot emel magának. Egyházuk természetesen nem törekedett pompára. Templomukon minden megvolt, amire szükség mutatkozott. Harangtornyot építettek eléje, a kaput a toronylábban nyitották meg, a falakkal pedig egyszerű, apszis nélküli, áttekinthető teret kerítettek, melynek közepén, kicsit balra kapott helyet az úrasztala és a szószék. A bejárat fölött, és vele szemben, a templom északi és déli végében karzatokat építettek A karzatokra, a mennyezetre és a berendezésre, tehetségük keretei között, kiemelt gondot fordítottak a gyülekezet tagjai. 1787-ben Nagyváti János Nagypálba való asztalosmestert bízták meg a frissen készült templom kazettás mennyezetének és a karzatok mellvédéinek elkészítésével és kifestésével. A Nagyváti János által használt minták a reneszánsz stílusra visszavezethető virágos motívumkincset követik. Munkájának gyümölcsei közül a karzatok mellvédéi ma is megvannak; a mennyezet viszont az eredeti minta után 1949-ben készített rekonstrukció. A templom körül régi házakat lelhet a látogató. Ez a kis múzeumfalu részben helyben épített házat, részben más, Belső-Somogy falvaiból áthozott hajlékokat egyesít szerény utcájában. A portákon lelhető melléképületekkel, eszközökkel együtt a hat múzeummá rendezett ház a somogyi és zselicségi falvak százszázötven évvel ezelőtt élt életébe ad betekintést. Szabolcs-Szatmár-Bereg 1 Csaroda 2 Nyírbátor 3 Sonkád 4 Szatmárcseke 5 Tákos 6 Túristvándi Fönn, Beregben, a Felső-Tisza és az észak-keleti országhatár közé eső szögletben CSARODA mintha századokon át kíméletesebb lett volna az emberekhez és a dolgokhoz a Református templom történelem: a tatárok nem tettek túlságos pusztítást, a török nem jutott föl idáig, Erdélynek is, a Magyar Királyságnak is a legszélére estek az itteni falvak. A várak - Ungvár, Munkács — följebb voltak, már a Kárpátok alján. Arrafelé jártak a hadak is, vagy délebbre, a Partiumban. így azután sehol az országban nincs annyi szép kis Árpád-kori templom, mint ebben a távoli szögletben. És hát azt se tagadjuk: a környék reformátussá lett és a protestáns hitben meg is maradt apró falvainak se szándéka, se pénze nem volt templomai „modernizálására", barokk stílű újjáépítésére. Csarodán is változatlanul áll a XIII. század közepe óta az Árpád-kortól a XV. századig itteni birtokos Káta nemzetség Csernavodai ágának központjában fölépített kicsi templom a templom körül tószerűen kiszélesedő Csaronda patak mel-