Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)
lett álló alacsony dombon. (A Csaroda, Csaronda, Csernavoda szavak egy tőről erednek. „Cserna voda" annyit jelent: fekete víz.) A csarodai templomnak ismerjük az építtetőjét is. A Káta nembeli Ráfáel fia, Gábor volt a létrehívója a XIII. század második felében, későromán stílusban, téglából épített egyháznak. A templom hajóját kazettás síkmennyezet födi (1777-ben készült, a templom padjaival együtt), a négyzetes szentélyt bordás keresztboltozat. A torony a nyugati oldalon ül, a főfalról fölmagasodva, bent, a templomban pedig az egykor urasági karzatként szolgáló kórust is tartó pillérekre támaszkodik. Harang sohase volt benne, ahhoz túl kicsi. Díszíti csupán a templomot, alul két, föntebb háromtagú ablaknyílásaival, mint könnyed korona magasodik az építmény fölé. Ezért áll ma, mint a legtöbb helyen Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, emellett a templom mellett is a jellegzetes, fából épült harangtorony. A háromszögű oromzattal hangsúlyozott, félkörívesen záródó templomkapu a déli oldalon nyílik. A kapuszárnyat a XVIII. században ácsolták és vasalták. A templomot is, a tornyot is zsindelytető fedi. Ennek a szép arányú kis templomnak a legnagyobb kincsei azonban: a falképek. Sorukban minden szempontból elsőként említendők a hajó északi falán és a diadalív északi oldalához csatlakozó hajófalon lévő, nemrég előkerült késő-Árpádkori — XIII. század végi - falfestmények. Az északi falon János evangélista, Kozma és Daniján, az „orvos-szentek" képe látható, továbbá Szent Péter és Szent Pál, valamint Szűz Mária, kezében a kereszttel. A másikon a Szent Család van megfestve. Száz évvel később a szentély falára és a diadalívre festettek freskót. Ezek a képek is szépen megmaradtak. A diadalív belső ívén a négy nagy egyházatya - Ambrus, Ágoston, Jeromos és Nagy Szent Gergely — képét látni, a zárókövön Isten Bárányá-t (Agnus Dei) ábrázolták. A szentély három falát az alsó mezőben festett függöny díszíti. Fölötte díszes, festett keretben a tizenkét apostol egészalakos portréit lehetett látni. A tizenkettőből hét maradt fönn. A szentély keleti ablakának mélyedésében Szent Dorottya és Alexandriai Szent Katalin alakja van megfestve, az ablak felett a sírban álló Krisztus képe (Imago Pietatis) zárja le a falképek ciklusát. A protestáns hitgyakorlás — a református szertartás — nem kívánta, sőt, ellenezte a képek jelenlét a templomtérben. Ezért 1642-ben belülről levakolták a csarodai templom hajóját és az egész szentélyt, és újra-festették egy színes, indásleveles motívumsorral, melynek nagy részét a restaurálás során ugyancsak megtartották, így a helyreállított falkép-csoportok több rétegben több mint háromszáz esztendőt őriznek az Árpád-kor végétől a XVII. század közepéig. NYÍRBÁTOR 1279-ben IV. (Kun) László király a német eredetű Gutkeled nemzetségből szárA minorita templom mazó András fia Berecknek adományozta a mai Nyírbátor „ősét", a nyíri domes a Krucsay-oltár bókon volt honfoglalás-kori téli szállásokból állandósult Bátor falut. A megadományozott az újonnan kapott birtokot nemzetségének központjává emelte. Felvette a nevét is: ettől fogva - elkülönülve a kiterjedt család minden más ágától — Nyírbátor urai Báthoriaknak hívatták magukat. A falut is megemelte az új állapot: hamarosan mezővárossá lett. A városias jelleg pedig erős vonzóerőt jelentett az emberek közelségét kereső új szerzetesrendre, a ferencesekre — a rend szigorú szellemű „obszerváns" ága hamar, már a XIV. század első felében letelepült Bátorban, a város egyik meglevő temploma körül építvén föl szegényes celláinak sorát. Ettől fogva hosszú ideig nem mozdult semmi, legalábbis nem tudni változásokról. A XV. század végén azonban a templomnak és a kolostornak nagylelkű mecénása lett: Báthori István országos főkapitány, vagy rnég valószínűbb, hogy a fia, az ugyancsak Báthori Istvánnak nevezett erdélyi vajda. O ugyanis az 1479-es kenyérmezei csata után, melynek Kinizsi Pállal együtt győzelmes vezére volt, hatalmas építkezésekbe kezdett nemzetségének székhelyén. Ebbéli buzgalmát bőven támogatta az egyház is: Geréb László erdélyi püspök 1484-ben a város
