Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

És még innen is volt „lefelé": a masszív falak, az erős födémek nagy súlyokat is elbírtak, így a börtön megszüntetése után magtárt rendeztek be a házban. Nem túl rég az arra hivatott szervezetek hozzáfogtak az ozorai várkastély rendbehozatalához. Megkutatták a falait, az udvarát, a környékét. Rengeteg tárgyat leltek mindenfelé, tisztázták számos épületrész rendeltetését, szép gótikus részeket hoztak elő a barokk-kori, vagy még későbbi vakolat alól, olyik helyiségben rekonstrukciós kísérletekbe fogtak. Aztán minden megállt. Most itt tartunk. Beszélő neve van — látnivalóan — Simontornyának is. És igazat mond: Simon SIMONTORNYA országbíró ugyanis a XIII. század második felében - amikor IV. Béla király a A vár tatárjárás után mindenkit erősségek létesítésére ösztönzött — tornyot építtetett a Sió és a Sárvíz mocsaras vidékének egyik szárazulatán. Ez a torony lett azután a későbbiekben a simontornyai vár magva; a vár pedig a hasonnevű település oltalma. A torony köré épített vár és a körülfekvő birtoktest mindig a felemelkedő családok birtokába került. Bírták az Anjou-ház uralma alatt naggyá lett Laczkffyak, utánuk Ozorai Pipo, Zsigmond hadvezére, majd a Garai família. És mindenikük hozzátette a maga részét a megszerzett erősséghez: előbb a lakótornyot nagyobbították, erősítették, később fallal körítették, és lakószárnyakkal egészítették ki, számos szép gótikus részlettel díszítve az épületet. A várnak a legnagyobb építtetője Gergellaky Buzlay Mózes országbíró volt, 1500 táján, aki egyenest Budáról hozatta el a Mátyás halála után királyi megrendelés híjával más feladatot kereső szakembereket. Az általa végeztetett munkálatok tanúja az egyik ablakkeret 1508-as évszáma, eredménye pedig a régi erősségből elegáns palotát formáló reneszánsz építkezés sok máig megőrzött, illetőleg feltárt maradványa: a lakótorony reneszánsz ablakai, az emeleti reneszánsz loggia, s a nagyterem. A simontornyai palota az ország középső részével együtt 1553-ban került a török kezére, s a nagy győzelem évéig, 1686-ig maradt a birtokukban. Katonai szerepe azonban a visszafoglalás után is megmaradt: a simontornyai vár volt a Rákóczi szabadságharc idejében a kurucok legnagyobb — folyamatosan megőrzött — dunántúli hadállása. A harcok elültével Simontornya közigazgatási szerepre jutott: itt volt Tolna megye székhelye 1727-től egészen 1784-ig. A simontornyai várat és a palotáját 1955-től 1974-ig kutatta és javította a műemlékvédelem. Munkájának gyümölcse a számos helyreállított részlet a tornyon, több sikerült rekonstrukció, például a reneszánsz loggia és egy gótikus zárt erkély részbeni helyreállítása. Az elkészült épületben múzeumot nyitottak, melyben a vár története mellett a tolnai nemesség ősgalériáiból mutatóba megmaradt festmények ismerhetők meg — Illyés Gyula élete és irodalmi munkássága társaságában.