Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

1 Cák 2 Csempeszkopács 3 Oriszentpéter 4 Pankasz 5 Velem 6 Velemér CAK Pincesor, Szabadtéri Néprajzi Múzeum A Magyarországon is, sajnos, fogyatkozó szelídgesztenyések egyikében, a Vas megyei Cák község határában nyolc kicsike, boronafalú épület áll egysorban.A híres cáki pincesor. Alacsony, gerendákból rótt, egyetlen helyiségből álló, zsúpfedeles házak voltaképp ezek a szelíden lejtő domboldalon álló, hátsó traktusukkal enyhén a föld alá búvó pincék. A XIX. század elején, amikor megépítették őket, bor tárolására szolgáltak a cáki gazdák szőlőskertjeiben. Az 1880-as években azonban ezen a környéken is megsemmisítette a szőlőket a filoxéra-járvány. Nem volt többé préselendő szőlő, érlelendő must, raktározandó bor. Attól fogva gesztenye-raktárként szolgált az üresen maradt borospince — és szénapadlásul a kontyos zsúptető alatt rejtőző magas tér. Később a gesztenyéskamrákra se volt már szükség. El is pusztult volna az összes cáki pince, ha a szombathelyi Savaria Múzeum meg nem vásárolja 1975-ben a nyolc hegyi hajlékot a tulajdonosoktól, és nem tatarozza mindahányukat, szabadtéri néprajzi múzeumként nyitván meg az épületcsoportot a közönség előtt. A kis múzeumnak, ahogy illik, kiállítása is van: a falusi szőlészkedés-borászkodás emlékei láthatók a pincékben — oldalorsós, középorsós, kősúlyos prések, hordók, puttonyok, sajtárok, kapák, kések, ollók, minden, ami kell; vagy inkább, ami kellett egykor az effajta mezei szorgalomhoz. CSEMPESZKOPÁCS A románkor falusi templomait látogatva ébred rá az ember: mennyi méltóság van Katolikus templom ezekben a kicsiny épületekben. És mennyi különös, egyéni vonása van mindegyiküknek! Csempeszkopács téglából épített egyszerű templomához sietős léptekkel közelítve például tán fel se tűnik: dombra kaptatunk. Igaz is, méternyi magas, ha van, ez az egész, mesterségesen egybehordott magaslat — de általa mintegy fölmagasodik, büszkén az apró egyház. A község - mint neve is elárulja - két faluból lett eggyé: Csempész (kisnemesi falu), és Kopács (földesúri birtok) egyesült a közössé ötvözött név alatt.Templomukat a XII. században építették föl.Tégláit részben találták - egy elrontott római építményből bányászták ki — más részét az építkezők égették ott, helyben. A falakat csak belülről vakolták le, kívül megmaradt a nyers téglafal, melyet fönt ferdén rakott téglákból álló fogrovatos párkány koronáz. A templom kapuja a déli oldalon nyílik, közel a toronyhoz, a hajó végében. Kőből faragott fűrészfogas béllete, timpanonjában az Isten Bárányá-t (Agnus Dei) és két madarat formázó domborműve a közeli Ják monostorának építésén iskolázott szobrász kezére utal. A szokatlanul magasra falazott, sík mennyezettel fedett templomhajó nyugati végében áll a harangtorony, melynek déli falát két, a nyugatit négy román stílű ikerablak díszíti. A hajó nyugati végén, a torony alatt, boltíven nyugvó kicsi kegy-