Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

soké lett a későbbi századokban — amikor mind többen érezték úgy, a régit nemhogy túlszárnyalni, megközelíteni se bírják a kortársi teljesítmények. Aba Nóvák Vilmos is kapott hideget-meleget, amikor 1933 őszén készen lett az 1903-ban felépített Jászszentandrási katolikus templom falképeivel! Szidták művét sajátos, sötét hátteréért, karakteres, rajzos figuráiért, melyek — mi tagadás, valóban — messze estek a vallásosságot és a kegyességet az édességgel összetévesztő egyházművészeti konzervativizmus ideáitól. Szidták, mert némelyek joggal, mások jogtalanul magukat is felismerték a képeken. Szerencsére a döntésben illetékes egyházmegye és a korszak újításait mozgató Egyházművészeti Tanács nem hagyta magát, és nem hagyta Aba Novákot. így ma is ott láthatók a helyükön a jászszentandrási Aba Novák-freskók: a szentély egyik falán a Paradicsom és a Jézus meghívja tanítványait, velük szemben a szenvedés két képe, a Keresztút és a Levétel a Keresztről, a Diadalíven pedig az Utolsó ítélet, éppen az írás szavai szerint, fönt középen az ítélő Jézus, jobbján az üdvözülőkkel, balján az elkárhozókkal. A szegedi Demeter toronyba készített első murális munkája után ez a falkép tette bizonyossá, hogy a korszak Aba Nóvák Vilmosban megnyerte a maga reprezentatív festőjét. Húsz év múltán, a világ fordulatával éppen ez lett neki is, munkáinak is a legfőbb bűne. S őt magát ugyan nem büntethette senki — 1941ben meghalt — alkotásai megszenvedték az osztályharcot, legtöbbjüket lemeszeltették, levakoltatták. Szerencsés kivételképp a jászszentandrási falképeket békében hagyta a hatalom. így kell néznünk ezeket a képeket. Néha megáll az ember, széjjelnéz, és kincset lel. Jászteleken áll például ez a naiv JÁSZTELEK bájú Krisztus. Olyanra faragta ismeretlen mestere, mintha fáradtan, ülve, épp szun- Pihenő Krisztus dítana egyet. A klasszikus alkotásokon iskolázott szem és a nekik megfelelő stíluskategóriákon csiszolt elme, meglehet, nehezen talál magyarázatot arra, miért áll meg az ember oly szívesen ezek mellett a mezei Krisztusok, együgyű Korpuszok, bájosan esetlen Szent Vendelek és vízparti Nepomuki Szent Jánosok előtt. No, de hát — kell, hogy magyarázata legyen mindennek? A Hortobágyi Nemzeti Park szélén, Karcagtól jó öt kilométernyi távolságban, KARCAG magányosan áll a pusztában a Zádor híd.Víz már rég nincs alatta, a Tisza szabályo- A Zádor híd zása még a XIX. század közepén száraz, sziksós, füves lapállyá változtatta a hajdani árterületet, kiszikkasztva benne az egykori vízjárásokat, medreket is. Pedig eredetileg igen fontos pont volt a környéken, amikor — Bedekovics Lőrinc tervei nyomán — elkészült az országutat a vízjárás fölött árvezető kilencnyílású építmény: rajta vittek át a környék legfontosabb útjai. Az 1830-as nagy tiszai árvíz idején azonban az ostromló víznek meg kellett adja magát az építmény. Ekkor a két végén két-két ívnyílása beomlott. Ám nagy szükség lévén rá, hamarosan megújították. Az 1833-ban ismét elkészült építményt azonban nem egyszerűen újraépítették, hanem át is tervezték. Az új konstrukció ötíves lett, hídfőihez töltéssel vezették föl az utat. így tett még további jó szolgálatokat pár évtizeden át, egészen a Tisza szabályozásáig, ami mindent kiszárított körülötte.