Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

Komárom-Esztergom megye 1 Ácsteszér 2 Majk 3 Tatabánya ÁCSTESZÉR Meddig él egy vályogház? Ötven évig? Százig? Bizony már az is szokatlan, ha kiTáncsics Mihály tart három generáció hosszat. Egy kétszáztíz esztendős vályogépület pedig - maszülőháza ga a csoda. Kell, hogy legyen valami nevezetessége, ami fönntartani segíti. Az 1790-ben épült ácsteszéri Táncsics-portát a falai közt született Táncsics Mihály emlékezete tartja, nyilvánvalóan, egyben és jó karban. Nevezetes szülötte 1799-ban látta meg a napvilágot, és kerek húsz esztendőn át élt itt, a szülői házban, mielőtt jobbágyfiként a lehetséges karrier első lépcsőfokára fölhágva takácsmesterséget tanult volt, majd tanítóvá képezte magát, hogy aztán a nép szabadságának szószólójaként író-újságíró-publicista legyen. A megtartott szülői ház — ma múzeum, Táncsics életpályájának és ifjúkora életmódjának emlékőrző helye — tisztes módban élő családot sejttet: kétablakos utcai homlokzata, pitvarba nyíló gyalogkapuja, téres udvara, rangos tornáca a jól gazdálkodó falusi ember elengedhetetlen életkerete volt abban az időben. Aki megnézi, eleven emlékekkel hagyja el a Táncsics portát, megőrizve emlékezetében az egykor itt lélegző életet. MAJK Aki Majkot látni akarja, az M l-es autópályától délre, a Vértes északi peremén, A kamalduli remeteség Oroszlány és Vértessomló között keresse. És jó, ha részletes térképet visz magával, úgy könnyebben rálel, mintha nekivág, és kérdezősködésre bízza magát. A majki - majkpusztai - remeteséget 1733-ban alapította Esterházy József, a környék ura: területet adományozott a létesítendő kolostornak, fuvarosokat és mestereket fogadtatott, bányáiból nemes köveket és márványt juttatott az építéshez, és azt is megengedte, hogy a birtokán lévő romokat elbontva is szerezzen magának építőanyagot a közösség. A kamalduli remeték szerzetesek voltak: szigorúan szabályozott és magányos életet éltek, napjaikat az elmélkedésnek és az imádkozásnak szentelték. Szólniuk (évi kétszer három napot kivéve) egymáshoz sem volt szabad, s nehogy kísértésbe essék valamelyikük is, minden remete külön kis házban lakott a közös kolostor területén. Napjaik elmélkedéssel és munkával teltek. Főleg növényi anyagokkal táplálkoztak, sokat böjtöltek. A majki remete-telepen tizenhét remete-ház létesült. Ezek mindegyikében hálószobát, dolgozószobát, kápolnát, kamrát alakítottak ki, kerítésük mögött kis kert is volt a remete-szerzetes használatára. A majki remete-házakat az Esterházyak és a velük kapcsolatban lévő főnemesi famíliák - a Gyulayak, a Czirákyak, az Erdődyek - alapították; mindegyiknek a címere ott van az általa létesített remeteház oromfalán. A telep építéséhez 1734-ben fogtak hozzá, F. A. Pilgram - osztrák építész — tervei szerint, visszafogottan elegáns, barokk stílusban. Az építkezést Pilgram egészen haláláig, 1761-ig figyelemmel kísérte. Tőle valószínűleg Fellner Jakab, az