Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

Végezetül vegyük szemügyre: mit őriz a mai sopronhorpácsi templom a régiekből? Mindenekelőtt (és szerencsére) főbejáratot. Ez - a jáki templom déli kapujához közelinek mondható felfogásban — úgy lehet, a leggazdagabb XIII. századi magyar templomkapu, melynek a bécsújhelyi dóm nyugati kapujában lelhetni a legközelebbi rokonát. Sajnos, a kapu számos dísze romos, töredezett: a bejárat fölötti dombormű nagyobb része elveszett, és törmelékek maradtak meg csupán a kapu két oldalán lévő fülkék szobraiból — melyek Szent Pétert és Szent Pált, az egyház két védő szentjét ábrázolták a fülkék aljában kifaragott oroszlánok fölött. Sok részlete maradt meg a régi - hatalmas kiterjedésű — karzat tartó szerkezeteinek; csoportjukban a legszebb a karzatalj sárkányos oszlopfője. A szentélyben két szép ülőfulke, egy kőkeretes sekrestyeajtó, valamint a diadalív tartóoszlopa és bolthevedere érdemel alapos figyelmet. Hajdú-Bihar megye 1 Berettyóújfalu 2 Hajdúdorog 3 Hortobágy BEPdiTTYÓÚJFALU Berettyóújfalu keleti határában, a 42-es számú út mellett téglából épített magáA herpályi torony nyos torony áll.Valaha nyüzsgő élet volt körülötte. A torony ugyanis a Szent Pálról elnevezett hajdani premontrei - vagy Benedek-rendi - monostor maradványa. A monostort az Ér és a Berettyó összefolyásánál a X. században alapított Pályi (más néven Erpályi, vagy Herpály) falu birtokosai építették, téglából, román stílusban, 1170 és 1220 között, amikor a legtöbb magyar nagyúri famíliához hasonlóan ők is kialakították a maguk nemzetségi monostorát. A falu és a monostor két ízben pusztult el. Először a tatárjáráskor; akkor azonban hamarosan benépesült és újra-épült a falu is, a kolostor is. Másodszor a török időkben, 1658 és 1660 között pusztították végig a hadak a kolostort és a falut. Ebből a megsemmisülésből már nem volt feltámadás. Herpály sem a török időkben, sem utána nem népesült újra. Csak a pusztulásnak indult hajdani templom emlékeztette az arra járót: itt emberek éltek valaha. A két templomtorony maradványait a XIX. század közepe még lábon találta, de igen leromlott állapotban voltak. Hogy bajt ne okozzanak, lebontották az északi tornyot, és visszabontották a déli torony legfölső emeletét. Ez a maradvány azután még száz esztendeig jól bírta magát - egészen 1944 őszéig, amikor a környéken folyt páncéloscsata közben belelőttek a toronyba is. A sérült torony azonban nem semmisült meg. Sőt, állva maradt. Később a műemlékvédelem vette gondjaiba: 1972 és 1977 között a szakemberek feltárták a monostort és a települést, megkutatták a még lábon álló tornyot, majd helyre is állították azt. A ma látható torony oldalában látható boltindítások halovány emlékei — ugyanakkor határozott tanúi — a valaha állt épületnek, melynek kiterjedéséről a tanúságul megtartott alapfalak sejttetnek valamit.