Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

Hajdúdorog a Bocskai István hajdú vitézeitől alapított település-bokor északi ré- HAJDÜDOROG szébe esik. Nevét először 1301-ben jegyezték föl oklevélen. A régi falu az 1500-as A görögkatolikus évek végén, a tizenötéves háború dúlásaiban vált pusztává, mint a legtöbb telepü- püspökség lés errefelé. Pár év múltán azonban újra-népesült: Bocskai István görög-katolikus vallású hajdúi ezt a részt választották maguknak otthonukul. Rendbe szedték a portákat és a templomot, megerősítették, és erődfallá tették a szentegyház körül már amúgy is meglévő falakat. Hajdúdorog 1912 óta püspöki székváros: itt van a magyarországi görögkatolikus püspökség központja. A püspöki székesegyház régebbi: 1752-től épült, 1772-ig, barokk stílusban. Bent az ikonosztáz késői barokk, azaz copf stílusú, ötvennégy ikonjának zöme ebben az időben készült. A szentélyben hat további falfestmény látható, mind bibliai jelenet. A székesegyház mellett erődfal húzódik,jó ötven méter hosszan, benne lőrések nyílnak, emlékeztetve a régi, vésszel terhesebb időkre. A barokk templomot 1868 és 1876 között felújították és két mellékhajóval bővítve, romantikus stílusban újra-építették. A kilenclyukú híd Magyarország egyik legismertebb építménye: a pusztára látó- HORTOBÁGY gatók számára kihagyhatatlan programpont a megtekintése, Csontváry Kosztka A kilenclyukú híd Tivadar „Vihar a nagy Hortobágyon" című képéről a festészet rajongói számára ismerős, az évente megtartott augusztus tizenkilenc/huszadiki Hídi vásár pedig a film-, és tévéhíradók kifelejthetetlen motívuma. A híd egyébként meg is érdemli a hírét. Ez a leghosszabb magyarországi kőhíd — építménye a szárnyfalakkal együtt 167 méter —, és az egyik legrégebbi is: 1827től 1833-ig készült. Tervezőjét Povolny Ferencnek hívták, a kivitelezőjét pedig Littsman Józsefnek. A híd a pusztán átfolyó Hortobágy folyócska fölött vezeti át az országutat. Hídfőjében ugyancsak nevezetes építményt látunk: a hortobágyi csárdát. A földszintes, tornácos ház 1699-ben épült, 1781-ben, majd 1830-ban átépítették; azóta őrzi ismerős formáját. A híd és a csárda mellett leljük a Hortobágyi Pásztormúzeumot, mely a pusztai rideg-pásztorkodás emlékanyagából ad ízelítőt. A Hortobágynak ez a része szikes-sós pusztaság, természetvédelmi terület. Ám nem volt mindig ilyen! Az Árpádkorban falvak népesítették ezt a vidéket is, egészen az 1500-as évek végéig, amikor a tizenöt éves háború következményeképpen ezt a vidéket is végigpusztították a hadak, s a falvak lakói Debrecenbe menekültek. A Hortobágy ekkor lett pusztává, ahol a rideg állattartás adta a megkevesbült lakosság életforrását. Száraz azonban még ekkor sem volt ez a vidék: évről évre végigöntötte a Tisza áradása. Csak a XIX. századi folyószabályozás rekesztette ki innen az árvizeket, s változtatta a Hortobágyot mai képére, száraz, sós, szikes pusztává.