Horváth György szerk.: Historicum, Járatlan utakon, Borsos Mihály fotográfiái az ezeréves Magyarországról (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2001/1)

Sőt, a negyvennyolcas hagyomány tisztelete és Arany János ottlétének aurája akkor is megvédte a kis házat, amikor a Tisza-kastélyból iskola lett 1945 után. Az épület ma is áll: szerényen búvik meg a park fái közt. Bent emléktárgyak: Arany János itteni hónapjainak, életének — és költői életművének idézői. Gyomaendrődnek, amint a neve is mutatja, két „fele" van: Gyoma és Endrőd egye- GYOMAENDRŐD sítésével született - 1989 óta város. Motor múzeum A két „félnek" sajátos és igen gazdag történelmi hagyománya van. Gyomai felében működött példának okáért a Kner család kultúrtörténeti nevezetességű nyomdája (utóda még most is dolgozik, ismét privát kézben, s kegyelettel tartja fenn mind mostanáig a régi nyomdász-família egykori házában a Kner múzeumot). A Knerék emlékét őrző múzeummal csaknem szemközt van a Városi Képtár, benne többségben az itteni születésű festő,Vidovszky Béla, és egy másik alkotó, Corini Margit képei. Ujabb intézménye a kettős városnak Soczó Elek bognármester régi motorkerékpárokból összeállított Motormúzeuma! Az ő régi motorkerékpárjai - körükben a legnagyobb márkák: a Harley-Davidson, a BMW, az NSU, a Norton oldtimerei (!) — valódi csemegét jelentenek minden technika-rajongónak. Az igazi adu-ásza azonban a Motormúzeumnak az a fakerekes-faszerkezetes darab, amelyik még a motorkerékpár-gyártás őskorából maradt meg és került Soczó Elek Gyűjteményébe. (A múzeum vasárnaponként látogatható, egytől hatig, a Hősök útja 58 szám alatt.) Minden várost a nagy szülöttei tesznek híressé. Gyula városáról biztosan kevesebben hallottak volna a nagyvilágban, ha nem dicsekedhetne azzal, hogy innen vette eredetét a XV. században Albrecht Dürer családja. És idehaza is kevesebben kapnák föl a fejüket nevének hallatán, ha nem tudnák, hogy itt született Himnuszunk zeneszerzője, Erkel Ferenc. Fönntartani azonban nem a nagy fiak, hanem a polgárok szokták a városaikat. Ok nem tesznek semmi különöset. Élnek csupán: dolgoznak, takarékoskodnak, otthont teremtenek. Amint például a Ladicsék, ez az értelmiségi, földbirtokos, ügyvéd, tőkés vállalkozó família tette volt Gyulán. A házat, amelyben 1849-től 1978-ig éltek, s amelyben a szabadságharc végnapjaiban, Mezőberényből jövet, rövid időt Petőfi Sándor is eltöltött a legendák szerint, még a XIX. század legelején, 1801-ben Czigler Antal tervezte és építette, copf stílusban. Egyszerű, földszintes építmény volt ez, és úgy is maradt. Gazdái nem hivalkodni óhajtottak vele, hanem élni kívántak benne. Széles kapuján bátorsággal befordulhattak a terménnyel, tűzifával megrakott szekerek, ablakain át pedig egy tisztes polgári módban élő család szerényen, de ízléssel élt életének rekvizitumaira esett a napfény Ladicséknak volt egy különös jó tulajdonsága: amit megvettek és házukba vittek, megtartották. Nem dobtak ki, nem kótyavetyéltek el semmit, őrizték a bútoraikat, megbecsülték a képeiket, metszeteiket, rendben elrakták generációról generációra minden eszközüket, ruhaneműjüket. így amikor a család kihalt, és végrendeletével Gyula városára hagyta a házát és minden javait, nem egy semmirevaló lom-halmaznak, hanem egy százharminc éves, gondozott családi otthonnak jutott a város a birtokába. A 3.500 tárgyból álló hagyaték legértékesebb darabjai a biedermeier és historizáló szobabútorok, és az apróbb-nagyobb képek, dísztárgyak, házi eszközök gazdag armadái mellett a meisseni és más klasszikus manufaktúra-porcelánok. A Ladies ház ma múzeum. Nem holt és merev azonban. Berendezőinek sikerült benne megtartani az élet melegét. GYULA A Ladics-ház