Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
A század közepe 9/ Joan Hernandez Pijuan Fehér felhő II. 1991 lehetővé tevő morfologikus expresszionizmus kombinálásával beemelte az informalizmust a szobrászatba, bronzszobrai, terrakotta figurái, s fából és vasból készült együttesei felületkezelésébe. Dialógust kezdeményezett az említett anyagok és a felületek textúrái között létrehozott feszültségben, ami elvezette a dualitás és az ellentétek elvének analíziséhez: az ürességről és a teltségről, az egyenes és a görbe vonalakról; végül architekturális referenciái közé figurális elemeket állított. Subirachs szobrászatát az idők folyamán az anyagok háromdimenziós minősége, valamint az expresszív és a reprezentatív képessége közötti dialektika formálta. JOAN HERNANDEZ PIJUAN Barcelona, 1931 Joan Hernández Pijuan a barcelonai La Llolja képzőművészeti iskolában, majd a Szent György Művészeti Akadémián nyerte művészi képzettségét. 1 957-ben Párizsban járt, ahol közvetlen és személyes módon kísérletezhetett az informális művészettel. Akciófestményeiben a tér és a felület közötti viszonyt vizsgálta. Az 1 970-es években fokozatosan új festői dimenziót fedezett fel a tájképeken. Az 1980-as években tájkép-felfogásában a totalitástól az egyediséghez vezető utakat igyekezett megragadni. Az 1990-es években a szín ismét műveinek abszolút témája lett, amelyekben sajátos esztétikája nyilvánul meg, ahol központi jelentősége van az anyagsűrűségnek, a festék vászonra való felvitelének, és egyúttal a formákat határoló rajznak. Joan Hernández Pijuan 1981 -ben nyerte el a Spanyol Állam Képzőművészeti Díját, és 1985-ben a Katalán Kormány Szent György- keresztjét, a Creu de Sont Jordi\.
