Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
92 Miró előtt Dali után Másfelől Moisès Villèlia az avantgárd szobrászatnak azt az objekt-hagyományát fedezte fel, amely oly gazdagon virágzott a harmincas években. Joan Miró hatása - amely oly fontos volt a Dau al Set festői számára - az ő műveit is a szobrászi tömeg, súly és forma hiányával való kísérletezés szellemében alakította át. Fontos volt számára a bambusznád felfedezése a természethez való közelség, s a légies formák visszaadása szempontjából. Mobiljai és statikus munkái olyan törékeny, érzékeny, kromatikus, ritmikus és festői szobrászatot képviselnek, amely telve van zeneiséggel, feszültséggel, s a tér harmonikus és játékos kihasználásával. Az anyag poétikája, amelyhez Villèlia egész pályája során hű maradt, egy olyan nyelv expresszív lehetőségeit mutatja fel, amely néhány alapelemmel erőteljes plasztikus kifejezésre képes.
