Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
46 Miró előtt Dali után 1919-ben a művész huszonkilenc festményét és tizenöt rajzát mutatta be a La Licorne-ban. A kiállítás azonban nem érte el a Miró és Dalmau által egyaránt remélt sikert, hacsak a párizsi költőtársaság nagy érdeklődését nem tekintjük annak. Montroig-ba visszatérve Miró egyfajta festői szintézis elérésén dolgozott, ami első, figuratív korszakának végét jelentette. Az ekkor festett La Masia (A tanya) már Miró későbbi művészetének irányát jelzi. 1 925-ben, a Jacques Viot-val kötött megállapodását követően Miró a Pierre Loeb Galériában mutatta be La Masiáját, amelyet ekkor már általános elismerés fogadott. A szürrealistákkal való együttműködése, és párizs-barcelonai kétlakisága olyan új, univerzális távlatot adott életének, amely utat nyitott művészetében az asztrális kozmológia felé, miközben az ADLAN csoporttal fenntartott kapcsolatai a realitáshoz kötötték őt. 1930-ban először rendezett kiállítást New Yorkban, 1941- ben pedig James Johnson Sweeney szervezte meg első retrospektív kiállítását a Museum of Modern Artsban. Miró művészi személyisége rendkívül nagy hatást gyakorolt a háború utáni Európában. Két művét, a Femmes, Lunes, Oiseaux-1 és a Kompozíciót az llème Exposition Internationale d'Art Expérimentalon állította ki, amelyet a COBRA csoport szervezett 1951-ben Liège-ben. Művészetének egyik legérdekesebb vonása az automatikus alkotói módszere volt, és ahogy a szövegeket beillesztette képeibe. Paul Kleevel és Max Ernsttel együtt Miró lett a COBRA csoport folyóiratának legnagyobb művészi tekintélye. A Le Petit COBRA 1949-ben Brüsszelben kiadott első számában Raymond Queneau méltatta Miró jelképi világának hatását a holland festészetre. Szükségtelen hangsúlyoznunk, milyen nagy befolyással volt Miró a Dau al Set (Hétoldalú kocka) című folyóirat körül kialakult csoport tagjaira. Elénk színekkel írja le Antoni Tápies a maga Memória Personal (Személyes emlékezet) című könyvében azokat a közös látogatásokat, amelyeket a csoport, illetve a művész barátja, Joan Prats tett Miró műtermébe, amelyet Barcelonában a passatge del Crèditen tartott fenn. Miró 1942-ben elment a barcelonai Argos Galériába, hogy megtekintse Josep Llorens Artigas kiállítását, akit Miró a Francesc Gáli művészeti iskolájában közösen töltött tanulóéveik óta ismert. Miró nagy érdeklődést mutatott a kiállított kerámiák iránt, s a régi ismeretségükre alapozva felvetette egy közös munka tervét Artigasnak. Llorens Artigas nem csupán a kerámia-művészetben volt igen járatos, de a kortárs művészeti életben is. 1917-ben utazott először Párizsba, és hat év múlva telepedett ott le, ahol először Raoul Dufyvel, majd 1933-tól Albert Marquet-val dolgozott együtt. Llorens Artigas nem csak az alapformák JOSEP LLORENS ARTIGAS Barcelona, 1892 - 1980 A kézműves családból származó Llorens Artigas 1912-ben iratkozott be Francesc Gall iskolájába; itt ismerkedett meg Joan Miróval. Később a barcelonai Képzőművészeti Főiskolában tanult tovább, ahol elsajátította a kerámiaművészet technikáit. 191 7-ben Párizsba utazott, majd Barcelonába visszatérve tevékenyen részt vett a Courbet Csoport munkájában. 1920-tól a Képzőművészeti Iskola asszisztenseként dolgozott - ismét Miróval együtt -, miközben párhuzamosan végezte keramikus tanulmányait. Három évre rá Párizsba költözött, ahol a művészek és a bohémek köreiben mozgott:
