Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
30 Miró előtt Daií után Bielsa írta a La Publicitat (A nyilvánosság) című lapban: „Első ízben találkozhatunk a katalán művészet eredeti, teljes, határozott igenlésével. Első ízben került sor arra az ország sok évszázados történelmében, talán először a legősibb kezdetek óta, hogy végre letették alapkövét annak az ideális épületnek, amelyben mindenki gyönyörűségét leli majd, s amelyet úgy hívnak: a Katalán Festészeti Iskola." Sunyer munkájának legékesszólóbb dicsérete, amely egyszersmind a Noucentisme művészeinek serkentője is kívánt lenni, Joan Maragall cikke volt a rendkívül befolyásos művészeti folyóirat, a Museum hetedik számában. „...Mintha egyszerre csak hegyeink között találtam volna magam, a mi katalán földünkre oly jellemző magashegységben, amely egyszerre durva és sima, egyszerűségében is ékes, akár népünk lelke. S a levegő oly tiszta volt, mintha a táj híján lett volna mindenfajta légköri jelenségnek és távlatnak, aminek következtében minden meg- érinthetőnek tűnt. Mintha csak tapintásunk költözött volna át szemünkbe. Látni a hegyeket egyet jelentett azzal: megérinteni őket. S mintha a táj is lelkűnkbe költözött volna, mintha az is megérintett volna bennünket körvonalaival, puha tömegeivel... S a teremtő erő, amely ezeket a hegycsúcsokat megformálta, akadálytalanul lép tovább az emberi test megformálásához: mintha a női test és a hegység egyazon dolog lenne... Először nem tudtam, miért áll hozzám oly közel ez a művészet, s miért oly katalán. De most már azt gondolom, azért, mert minden hibája és minden erénye egyszersmind a katalán lélek hibája és erénye is..." Josep Clará Vázlat. Evszám nélkül JOSEP CLARÀ Olot, 1 878 - Barcelona, 1958 Clara alacsony társadalmi rétegből származott, s már igen korán érdeklődött a művészi rajz iránt. A családja szülővárosának egyik legnevesebb iskolájába Íratta be, amelyet egyúttal kiemelkedő művészeti tradíciója is híressé tett. Hogy ne kelljen részt vennie a gyarmati háborúkban, Toulouse-ba ment, és itt fejezte be iskoláit. Három évvel később, 1900-ban, az addig elnyert számos művészeti dijat követően, Párizsban telepedett le. Itt találkozott Aristides Maillollal, aki bemutatta őt a kor neves szobrászának, Auguste Rodinnek. Utazásai Angliába - ahol mély hatást gyakorolt rá a Parthenon fríze -, illetve Olaszországba megerősítették benne a klasszikus szobrászat iránti érdeklődést. Ez később arra késztette, hogy minden más művészeti irányzatot elutasítson. Művészi pályafutásának egy rövid szakaszában Rodín szobrászi nyelvének hatása alatt állt, ám csakhamar mediterrán gyökerei felé fordult, ami ihletének forrása lett, 1909 és 1910 között Clará Párizsban a filozófus Eugeni d'Orsszal állt kapcsolatban, aki a Noucentismének nevezett irányzat nagy előfutárja volt. Kapcsolatuk rendkívüli hatással volt Clará stílusának kiforrására, művészete klasszikus jellegének világosságára és józanságára. Clará az első világháború alatt is Párizsban maradt, és folyamatosan dolgozott a számára kedves témákon, az aktokon és a monumentális szobrokon. A nagy nyilvános elismerés először az 1929-es Barcelonai Világkiállításon köszöntött rá, amikor számos, Barcelona utcáin felállítandó köztéri szobor kivitelezésére kapott megbízást. Clará 1932-ben Párizsból Barcelonába költözött, ahol munkásságát nagy elismerés övezte, és számos megbízatással halmozták el. Végig megőrizte a művészetét kezdettől jellemző, a forma és kifejezés kérdéseire összpontosító sajátosságokat, ami biztos és tartós sikerének alapja volt. Josep Clara Leányfej. Evszám nélkül
