Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
24 Miró előtt Dali után vezetője, Pompeu Fabra által 191 3-ban kiadott helyesírási kézikönyv volt. Az említett intézet, amely 1 907-ben alakult meg, számos tudományterületet felölelő, igazi nemzeti akadémiaként működött. A nyelv egységesítése mindenekelőtt a nevelést célozta, noha jó szolgálatot tett az irodalomnak is, amelyben a kortárs költészet épp akkora jelentőségre tett szert, mint a klasszikus művek. Josep Carner, aki 1 906-ban adta ki Els Fruits Sabrosos (ízes gyümölcsök) című kötetét, a Noucentisme legkedveltebb költőjévé vált. A politika területén Enric Prat de la Riba képviselte a katalánok kollektív törekvéseit: ő volt 1907- ben a barcelonai városi tanács elnöke. Korábban már La nacionalitat catalana (A katalán nemzeti gondolat) címmel könyv formájában is közzétette eszméit, amelyeket aztán elnöki székéből is védelmezett. Az autonómia eszméje a Mancomunitat de Catalunya (Katalán Autonóm Tartomány) 1914- es megalakulásával vált még erőteljesebbé. Enric Prat de la Riba 1917-ben bekövetkezett haláláig harcolt a nemzeti önállóságért; őt az építész Púig i Cadafalch váltotta fel Primo de Rivera diktatúrájáig. Az az időszak, amikor Prat de la Riba állt a városi tanács élén és a Mancomunitat megalakult, egybeesett a Katalán Tanulmányok Intézetének és a barcelonai Várostörténeti Múzeumnak a megalapításával (1907). Ugyanebben az időben támasztották fel az Empúriesben folyó régészeti ásatásokat és ezzel az egykori görög Katalónia emlékét ( 1909). Megalakult a Kulturális Intézet Ipariskolája és a Nőtanulmányok Népkönyvtára; az iskolákban elterjedt a Montessori-módszer, létrehozták az Iparművészeti Iskolát, a barcelonai Művészeti és Régészeti Múzeumot, és megnyitották Empúries romvárosát a látogatók előtt (1914). Noha mindezek az intézmények a hazafias szellem terjesztésére jöttek létre, elsődleges céljuk a nevelés és a népszerűsítés volt. Míg a Noucentisme legfőbb politikusa Prat de la Riba volt, a mozgalom szellemi vezetőjének Eugeni d'Ors számított. Xénius álnéven az 1906-ban megindult Glossari (Glosszárium) és a La Veu de Catalunya (Katalónia Hangja) című folyóiratokban népszerűsítette a Noucentisme értékeit: a visszatérést a klasszikus rendhez, a mediterrán identitást, az univerzalitást, a városiasságot és polgáriságot; a katalán városokat műveltebbnek, egészségesebbnek, és - ugyanúgy, ahogy a „Modernizmus" is - európaibbnak tartotta a többieknél. Örs, aki együttműködött Prat de la Ribával, titkára volt a Katalán Tanulmányok Intézetének, népszerű könyvet publikált La Ben Plantada (A csinos nő) címmel, majd a Mancomunitat intézetének igazgatója lett, a Noucentisme szellemi vezető alakja volt 1919-ig, amikor megszakította kapcsolatait a katalán intézményekkel. Eugeni d'Ors volt az, aki a Noucentismé\ esztétikai szinten is mozgalomként határozta meg. 191 1-ben Josep Aragayjal közösen állította össze a katalán művészek listáját az Almanac dels JOAQUIM TORRES GARCIA Montevideo, 1874-1949 Az uruguayi születésű Joaquim (spanyol Joaquin! Torres Garcia anyja uruguayi, apja katalán származású volt. Amikor az egész család átköltözött Katalóniába, a leendő festő azonnal megkezdte művészeti tanulmányait. Találkozott Nonell-jel, Canalsszal, Sunyerrel, Mirrel, Joan Miróval, Juli Gonzálezzel és Manolo Huguéval. Részt vett az Els Quatre Gats kerekasztal- beszélgetésein és vitaestjein. Ramon Casashoz hasonlóan 1 898-tól ő is plakátokat, valamint könyv- és folyóirat-illusztrációkat készített, s elmélyült a kortárs iparművészetekben. 1 900-tól kezdve főként tájképeket, kerteket, és melankolikus környezetbe helyezett női alakokat festett. 1 903-ban Gaudíval dolgozott Palma de Mallorca székesegyházának helyreállításán. Számos murális képet hozott létre a mediterrán vidék ihlette
