Imre Györgyi szerk.: Miró előtt Dali után, A 20. század katalán mesterei. (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/4)
Gaudí tó I Tàpiesig 15 Ramon Casas volt a katalán Art Nouveau mozgalmának első festője. A műkritikusok a kifejezést a művész Cursa de Braus (Bikaviadal) című festményére alkalmazták először, amelyet a művész a barcelonai Sala Parés nevezetű galéria 1884-es kollektív kiállításán mutatott be. A művet impresszionisztikus színkezelés és fény- árnyék megoldások jellemezték. Ramon Casasnak nem csupán festményei, de illusztrációi is teljesen modern stílusról, korának nyitott és aktív szelleméről tanúskodtak. Az első festők közé tartozott, akik Párizsba utaztak a tanulmányutak addigi, szinte kötelező célpontja, Róma helyett. 1881-ben járt először a francia fővárosban, és ezután több festő is követte példáját. Másokkal együtt támogatta a L'Avenç, az Els Quatre Gats (A négy macska) és a Pél i Ploma (Bőr és Toll) folyóiratokat, amelyek az Art Nouveau eszméit és a képzőművészetek fontosságát népszerűsítették. 1 897 és 1904 között részt vett az Els Quatre Gats művészlokál létrehozásában, amely kerekaszta l-beszélgetéseknek és az új festőgeneráció - többek között Picasso és Isidre Nonell - kiállításaFrancesc Gimeno Önarckép. Evszám nélkül inak adott otthont. Együttműködött Santiago Rusinollal a sitgesi Art Ncweau-fesztiválok megszervezésében; a Sala Parés nevezetű galériában ugyancsak Rusinollal és a szobrász Clarasóval közösen szervezett kiállításai nagymértékben hozzájárultak Barcelona művészeti ízlésének megváltozásához. Festészetében olyan módon definiálta az Art Nouveau-1, hogy azzal egyszersmind az impresszionizmus katalánjai fogadtatásán is nyomot hagyott. Első párizsi tartózkodása idején, amikor még Carolus Duran vezetése alatt dolgozott, Casas - John Singer Sargenthez hasonlóan - a spanyol Aranyszázad nagy festőit tanulmányozFRANCESC GIMENO Tortosa, 1858 - Barcelona, 1927 Gimeno nagy művész volt, akiről, életében szinte alig tudtak, noha halála után széles körben elismerték; talán azért, mert anyagi nehézségei folytán kénytelen volt kétkezi munkából megélni. Mindazonáltal már korán megnyilvánult a festészet iránti érdeklődése, amelyet családja és tehetségét felismerő tanárai egyként támogattak. Értesülve róla, hogy C. de Haés belga festő Madridban tanít, maga is odaköltözött (1884); munkáit itt mindenki elismerte és nagyra becsülte. Ennek ellenére máig tisztázatlan okból elhagyta Madridot, és rövid ideig a katalán tengerparton élt, ahol meg is nősült, majd Barcelonába költözött. Itt - híven az egész életében rá jellemző, hangsúlyosan független habitusához - senki segítségét nem fogadta el, és egyedül kísérelte meg, hogy elnyerje a közönség elismerését. Családja eltartásának évről évre súlyosbodó nehézségei ellenére sosem lett hűtlen sem festői, sem írói hivatásához, és erős személyisége folytán az őt körülvevő ellenséges közegben is megőrizte függetlenségét, saját szempontjait, és ellenállását a barcelonai művészeti életet ekkoriban jellemző frivolsággal és múló divatos stílusokkal szemben. Anyagi nehézségei folytán témáit legközvetlenebb környezetéből merítette: jól tanúskodnak erről önarcképei és családtagjairól festett számos portréja. Életében kevesen fogadták el erőteljes egyéniségét, csupán lassan és fokozatosan sikerült megszereznie olyan közismert személyek elismerését, mint R. Benet vágyj. Pia; Eugenio d'Ors, Romájordi ésjosep Dalmau pedig csak halála után fogadták el őt. Egyedülálló festő volt, aki került minden köteléket, és a határozott realizmus jegyében dolgozott. Nehéz élete ellenére sem adta fel értékeit és tehetségét, amelyek igazi művésszé tették őt.
