A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1941-1942

Patkó Károly emlékkiállítás

ziumhoz nevezték ki rajztanárnak, ahol haláláig működött. Amilyen nagy művész volt, oly nagy tanár lett. Tanári hivatását éppúgy szerette és becsülte, mint művészi hivatottságát. Pedagógiai érdemeit a következő lapokon volt tanártársa és jóbarátja, Csóka Lajos igazgató méltatja. Az iskolának és tanítványainak szeretete nem vonta el a művészi munkától. Csak ritkábban állított ki azóta, az utolsó 4—5 évben alig láttuk újabb müveit a tárlatokon. Pedig a régi lankadatlansággal és becsületes művészi következetességgel dolgozott tovább. Műtermében 30—40 műve gyűlt össze, melyeket halála évében szándékozott a Nemzeti Szalonban együttesen bemutatni, mint új termését. A kiállítást most mi rendeztük meg helyette, amivel tartoztunk emlékének, nemes és tisztalelkű egyéniségének, önzetlen barátságának. Néhányát elvittük már a multévi velencei Biennaléra, ahol osztatlan tetszést arattak. A Szalon két jobboldali termében helyeztük el, rövid életének utolsó lustrumát betöltő ezeket a műveit. Az egyik csoport hazai témájú képeket ölel fel. Stílusuk némileg kötetlenebb, mint a második csoporté, amelyben egy újabb olasz út utolsó emlékeit dolgozta fel, s amely római korszakának törekvéseit fejleszti tudatosan tovább és művészetének teljes kiérettségével gyönyörködtet. Ez év április elsején még fiatalon, alig 46 éves korában halt meg Patkó Károly. Még sok festék maradt ecsetjében, még sokra volt hivatott. De amit kaptunk, az is kerek egész, egy nagy és igaz művész életművének kiteljesedése. Könyveljük el az újabb magyar festészet legkomolyabb értékei közé. GEREVICH TIBOR 10