A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

Paczka Ferencz művészeti hagyatéka, Paczkáné Wagner Cornélia művei

művet alkotni, ez igazi művészi feladat, amely erős akaratkoncentrációt követel. Paczka még nagyon jól tudta, mi a különbség vázlat, tanulmány, aláfestés és egy teljesen befejezett festmény között. Ebben ő tudatosan a régi. iskolához tartozott és most, mindőn egész életének munkássága áll előttünk, bátran várhatjuk a jövő generációk Ítéletét, amint ő maga is egész életében nyugodtan szemlélődött, várt és szorgalmasan dolgozott. A nyugodt és derült életfelfogásu Paczka Ferenc nejében, Wagner Kornéliában megértő élettársat talált. Az olyan házasságok, amelyben mindkét fél a művészetnek szenteli életét, rendszerint úgy végződnek, hogy az egyik fél a másiknak a befolyása alá kerül. Náluk ez másképen volt. Wagner Kornélia csak nagynehezen tudta a konzervatív gondolkodású szülők beleegyezését kikényszeríteni arra, hogy művészi hivatásának élhessen. Ugyanis a jó házból való fiatal lányok nevelésében a főcél a házasság volt és szinte lealázónak tekintették, hogy saját maguk keressék meg kenyerüket. Még akkor is idegenkedéssel fogadták az efféle törekvéseket, ha a fiatal leányka valamely művészeti pályát választott élethivatásául. Wagner Kornélia belső kényszer hatása alatt keresztül tudta vinni akaratát. Berlinben végzett előkészitő tanulmányok után Stauffer-Bern Károly és Klinger Max társaságába került, Firenzében, később pedig Rómában. Hogy ez a társaság volt életének első fontos művészi állomása, ez nem a puszta véletlenen mult. A rajzoló plasztikus elem, amelyet egyaránt áthatott a gondolat és az érzés, mindhármuknak közös tulajdonsága volt; mindhárman ugyanigy dolgoztak, a grafika, a plasztika és a festészet terén. Wagner Kornélia karcolatokkal kezdte művészi pályáját, amelyek a rajzolásban nyert alapos kiképzésre vallanak és fokonként a festészet terén végzett tanulmányokon keresztül eljutott a szobrászathoz, amelyben élete főművét megalkotta. Hogy művészi pályája ily zavartalanúl és szabadon tudott kifejlődni, ebben igen nagy érdeme volt férjének is, aki alkotó munkásságát a közös műteremben mindig egyformán megértő érdeklődéssel kisérte. Paczkánénak szintén voltak jelentős korai sikerei. Rézkarc-gyűjtemények számára szívesen szerezték meg grafikai munkáit, karcolatait és algrofiáit, sőt megjelent tanulmányai után facsimile-nyomásban egy füzet is, ami akkoriban ritkaság volt. Nagy előszeretettel készített portré-karcolatokat, különösen sikerültek voltak ragyogó női fejei. Általában embereket ábrázolni mindig művészi üdülés volt számára. Azt a nagy kőnyomatot, amelyet atyjának a hires egyetemi tanárnak fejéről készített, Németországban igen jól ismerték. Ugyanezen fejről plakettet, később pedig márványból mellszobrot is faragott, amely utóbbit a berlini egyetemen helyezték el. A magyar falun töltött hosszú nyári tartózkodások alatt gyakran nyúlt a festőecsethez is és férje mellett falusi typusok lefestésével próbálkozott; ez egyébként magától értetődő dolog volt. De itt is szivesebben készített ceruza, toll vagy szénrajzokat; ez volt az ő igazi eleme és természetes kifejezési formája. Már a római tartózkodás első éveibei tisztában volt azzal, mi legyen az, amit művészetével megörökítsen. Ösi érzések voltak ezek, amiknek formába öntéseért Wagner Kornélia küzdött, t. i. az ö témája „az asszony sorsa" volt, de ez a kérdés számára nem jelentette valamilyen pártnak programmkövetelését,