A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1927

Paczka Ferencz művészeti hagyatéka, Paczkáné Wagner Cornélia művei

PACZKA FERENC és PACZKÁNÉ WAGNER KORNÉLIA A „We3terrnenns Monatshefte" részére irla UNUS WALTER Németből fordította OVENDEN SÁNDOR. Milyen szép és felemelő látvány volt ennek a művészpárnak harmonikus elete mindazok számára, akik közelről szemlélhettük az ő csendes és céltudatos művészi munkálkodásukat! Midőn Paczka Ferenc magyar festőművész és Wagner Kornélia a kezdő művésznő, a hires berlini nemzetgazdász leánya, a 90-es évek elején Rómában egymásra találtak és házasságot kötöttek, jól tudták, hogy mindegyiküknek a maga egyénisége szerint kell tovább folytatni művészi pályáját. A házasélet csupán azt a változást idézte elő életükben és munkásságukban, hogy ezután közös műteremben dolgoztak, de az alkotás szabadságában egyáltalán nem akarták egymást befolyásolni vagy korlátozni. És igy is volt. A művész-házastársaknál ritkán föllelhető, bensőséges harmóniában végezte ki-ki a maga művészi munkáját és biztos, nagy tudásra támaszkodva beleilehelték müvükbe az ö egyéniségüknek megfelelő életfelfogásuk eredményét. A római tartózkodás gyönyörű szép éveiben Paczka Ferenc volt nem csak az idősebb, hanem a művészileg kiforrottabb fél is. Mint egy magyar járásorvos fia Budapesten nevelkedett, de már 16 éves korában kikerült a müncheni akadémiára. Alapos tudását az itteni mesterektől szerezte, akik közül egész életén át hálásan emlékezett meg a hires rajzolóról Strachuberről. Két évvel később (1874-ben) Párisba ment, ahol csakhamar igen szép sikereket aratott. Hírnevét az akkori nagy kiállításokon alapozta meg és másokhoz hasonlóan, akik valamit elérni akartak, nagy vásznakat festett, amelyek meg is találták a maguk vevőközönségét, ámbár gyakran telítve voltak ama melancholikus hangulattal, amely ezt az életkort általában uralja. Természetesen ez az anyagi siker nagyon sokat jelentett a fiatal művész számára, mert hazulról nem igen számithatott nagyobb anyagi támogatásra. Párisi tartózkodása alatt művészileg egy kissé Munkácsy befolyása alá került, akinek akkor már európai hírneve volt és aki fiatal földijét a legbarátságosabban fogadta körébe. Kétségkívül Munkácsytól származnak a fekete színek és az élénk kontrasztok, de ezek csakhamar eltűntek, midőn Paczka felismerte magában az ő sajátos egyéni színező képességét. A legtöbb műve ezen időből ismeretlen helyekre szétszóródott, néhányról, mint pl. a ,,Koldusok"-ról fényképek maradtak fenn, művészi képességeit azonban legjobban felismerhetjük az ezen időkben készített portréken, pl. Sarasate Pablo hegedűművész portréján, amely egyike Paczka legjobb alkotásainak, aki művészetének java részét épen a portréfestés terén hozta a nyilvánosság elé. 1881-ben állami ösztöndíjjal, amelyhez később a Palazzo di Veneziában egy szép műterem is járult, Itáliába megy; először Velencében, majd pedig Rómában telepedett le. Tizenöt éven át volt az örök város második hazája, de ezen idő alatt gyakran tett nagyobb tanulmányutakat, a nyári hónapokat pedig