A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1924-1925

Basch Árpád kollektív kiállításának katalógusa, 1925. január

Amikor elhatároztam magam arra, hogy 35 évi munkásságom után most lépek először — szülővárosomban — egy teljesen önálló kiállítás keretében, a nagy nyilvánosság elé, cselekszem abban a hitben, mert eddigi munkásságom és mindenkori törekvésem már igazolhatta azt, hogy nem a hiúság vagy szerepelni vágyódás tett festővé, hanem a művészet szeretete. Miuíán már elárultam magam, hogy nem tartozom a fiatal kezdők közé, át is térhetek azoknak a megírására, amire Déry Béla, a Nemzeti Szalon" agilis igazgatója felkért, t. i. hogy önmagam irjam meg az „Életrajzomat", Bevallom, én megpróbáltam tiltakozni ez önmerénylet ellen, de 0 szerinte „ez eredetibb". Lehet , . . én ím alávetem magam az ő tapasztalt Ítéletének !... mea culpa, mea culpa, maxima culpa ! Ha külföldön állítanám ki jelen gyűjteményemet és nem a Nemzeti Szalonban, ugy könnyebben tennék ennek eleget, mert csak előkeresném egy előbbeni kiállításom katalógusát, s megismételném az ott adottakat és megtoldanám talán az utolsó évek tevékenységeivel. Legyek ettől felmentve, a mi közönségünknek most nagyobb választékot is adok. mint egy külföldi kiállításra szoktam adni, mert azokon képeim kevesebb számmal volnának, s megválogatnám olyképen mint egy műkereskedő, aki azokat mtftatja be közönségének amiket eladni akar. Mint sok festő, én is nagyon fiatalon kezdettem el, az én saját külön szárnypróbálgatásaimat. Engem, is a nagy témák iz. gattak, ez a rendes gyermek bétegsége legtöbb mű\ észneM (a tudás szükségességére csak sokkal később jön rá az ember)' Lehe lem vagy 12—13 éves, amikor már a történeti képek eg^ egész sorozata foglalkoztatott. Ezeknek elkövetése részben tanára m. részben az akkor divatban volt történeti-festők lelkét terhelik- Megfestettem Archimedest. köreinek és gyilkosainak köze-