A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

9 mészetet, mint egy Ruisdael vagy egy Salvator Rosa. Rendkivül igazságta­lan mértéket alkalmaz, amikor : pár generatio legjobb alkotásainak gyűj­teményét, a muzeumot hasonlítja össze egy évnegyed produkciójához, a mely a modern szalonban lát­ható. A modern festészet mindenütt ne­hezen szerzett elismerést. A modern művészet terén vezető nemzet a francia is csak hosszú küzdelem után fogadta mindig el az uj mű­vészeket. A zöld és a plein air világos fénye csak lassan nyert polgárjogot barna — a sötét ural­mával az atelier világítás zsarnok­ságával szemben. A régi nagy mesterek legkolo­ristikusabb alkotásai is megbarnultak : egy Botticelli és egy Fra Ange­lico világos szinei is elsötétültek s ezen impressiók alatt festő francia klassikusok : Prudhon — Ingres — De Laroche — Dávid — is a szür­kében, a sötétben, a szoba vilá­gításban keresték a tökélyt ; ugy hogy a barbizoniak természethübb szí­nezete frissebb zöldje általános ellenállásra talált. Millet, Corot, Du­pré, Diaz, Troyon, Courbet festészete csak lassan vált népszerűvé : de vé­gül e nagy művészek teljesen győz­tek és müveik bevonultak a muzeu­mokba, a melyek keresettebb kin­csei közé tartoznak ma. A plein aire és az impressionismus ujabb haladása Manet, Claude Mo­net, Sisley, Renoir festészete ismét kemény ellenállásra talált: de ma ők is fel vannak véve az Olimpusba. Eleinte a barbizoniak szellemét is kijátszották — ezen utódjaik ellen — ; de ma már az elismerés közössége egymás mellé állitja e sok tekintet­ben hasonló művészeket. A modernismus ellen folytatott ezen küzdelem nálunk is megvan — de sajnos sokkal károsabb kiadásban. Franciaországban e harc a mű­vészi jelen védekezése a jövő ellen; a hűség a jelen nagy mesterei­hez ; küzdelem egy megértett, sze­retett, pártolt iskola érdekében az ujitás ellen — és éppen ezért éltet is — egy művészi iránynak erőt kölcsönöz — holott nálunk — az meg­hajlás századok óta elismert olyan nagyságok előtt — akik már nem szorultak a lelkesedésre: az áldozat­készségre, az a muzeumok győzelme a Szalonok fölött; a modern élet fölött. Az a legtöbbnél a modern művészet iránt való közönyből táp­lálkozik és egyes iskoláknak árt — a nélkül, hogy más modern iskolák­nak ugyanannyit használna. Nem fo­kozza a művészet iránt való érdek­lődést — mint ellentétes irányok elvi küzdelme szokta, hanem inkább elhidegiti a közönséget az egész mo­dern művészet iránt. A régi meste­reket nálamnál senki sem szeretheti jobban. Mély — lelki gyönyört sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom