Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szinyei Merse Anna: Mednyánszky kapcsolata kora művészetével
tési módja is — mint az övével párhuzamos jelenségek -, felkelthették figyelmét. A számára érdekes belgáktól, osztrákoktól különösen az 1885 nyarán a Műcsarnokban nyílt nemzetközi műkiállításon volt gazdag anyag, valamint azon az 1888-as őszi tárlaton, melyen végre ő maga is dijat nyert. 44 Az 1889 őszén kezdődő újabb franciaországi tartózkodás néhány mozzanatát megint húga visszaemlékezéseiből idézzük: Párizsból „Barbizonba ment a régi festőtanyára. Itt egy Indiából hazatért teozófikussal jött össze. Monsieur Chevrillon vezette be őt először a teozófikus buddhista tanokba. Barbizon után Sucy-en-Brie-be ment, ahol egy kitűnő műteremre tett szert. Itt majdnem egy évig festett." 45 Talán ekkori a Malonyaynál a 94. oldalon reprodukált A Marne partján című képe. A Loire-ba Charenton alatt betorkolló Marne folyó völgye és a régi kastélyokat rejtő erdős parkok között fekvő Sucy-en-Brie közelebb volt Párizshoz, mint Barbizon, így lehet, hogy Mednyánszky hosszú ott tartózkodása alatt is beutazott néhányszor a nagyvárosba. Az 1889 tavaszán nyílt világkiállítást valószínűleg még nem láthatta, sem a Café Volpini Gauguin körül csoportosuló szintetista kiállítását, de az ősszel megrendezett ötödik Salon des Indépendants-t talán igen, ahol Seurat, Van Gogh, Toulouse-Lautrec és Henri Rousseau erősen elgondolkoztathatta, ha tényleg megnézte az anyagot. Az impresszionisták lassanként elfogadottá váltak: Manet után végre Renoir is megjelent az 1890-es Salonon. Durand-Ruel galériájában 1890 márciusában volt látható a fekete korszaka után lassan színesedő Odilon Redon átszellemült képe, a Csukott szemek, 1891-ben Monet szénakazal-ciklusa, 1892-ben pedig egymás után Pissarro, Monet, majd Renoir retrospektív tárlatok, valamint a Rózsakeresztesek híres bemutatója. Utóbbiról biztosan tudjuk, hogy Mednyánszky is látta, hiszen ő hívta fel rájuk Nagy Sándor figyelmét. 46 A szimbolizmus különféle irányzatai Európa-szerte terjedőben voltak és festőnket is érdekelték bizonyos műveik, hiszen maga is próbálkozott ilyesmivel, különösen apja halálát követően. A Párizsba visszatérő Whistler misztikus nocturnejei is bizonyára vonzották. Az éjszakai képek divatja - mint jó pár lengyel, főként Józef Pankiewicz nocturnejei is tanúsítják - éppen az 1890-es évekre tetőzött, festőnk örömére (9. kép). 1892. augusztus végén hazatérve érdekes módon mégis egyebekről számolt be otthon: „sokat beszélt a párizsi festőkről, legjobban Puvis de Chavannes-ért lelkesült." 47 A Mednyánszky számára elérhetetlen, illetve nem is igényelt, nyugodt klasszikum köztiszteletben álló mestere sokakat megbabonázott. A Julian-akadémiát épp ez időben elhagyó Csók István, Iványi Grünwald Béla és Ferenczy Károly közül különösen ez utóbbira gyakorolt hatást. Nem tudjuk, hogy a nyughatatlan báró összejött-e már Párizsban későbbi pesti műteremszomszédjával, Ferenczyvel, és társaival, aminthogy Rippl-Rónaival való kapcsolatára sem utal eleddig semmi jel. Pedig még az is lehet, hogy Mednyánszky Rippl-Rónaihoz hasonló módon, a Munkácsynál megforduló vendégek közvetítésével jutott el Bretagne-ba és Normandiába. Ezen utak részleteit sajnos teljes homály fedi, pedig érdekes lenne megtudnunk, hogy megfordult-e a pont-aveni és Concarneau-i, főként amerikaiak és skandinávok által látogatott művésztelepeken. 411 Eugène Carrière, akiről Rippl-Rónai később úgy nyilatkozott Lázár Bélának, hogy bár nem ismerte, a köztük lévő „lelki rokonság ízlésben és a ködös dolgok megfigyelésében volt," 50 Mednyánszky számára sem lehetett érdektelen. A világkiállítás ezüstérmese volt és 1891 tavaszán, 42 évesen rendezte első egyéni kiállítását Boussod-Valadonnál, ahol ősszel Whistleré következett. A stíluspluralizmus, az egyre újabb törekvések születésének időszaka volt ez Párizsban, melyek lenyomatai a legtöbb művésznél hamarosan jelentkeztek. Nem úgy Mednyánszkynál. Plein airje viszont ekkor érkezett el a könnyed színesség olyan varázslatához, melyről korábban még álmodni sem mert: mostanra értek be a folytonos kísérletezések, látványrögzítések eredményei, illetve a kiállításokon látottakból leszűrhető tapasztalatok. Hazatérve újabb vándorlások ideje jött el, de ekkortól már folyamatosan követni tudjuk a naplójegyzetekben megörökített gondolatok csapongását éppúgy, mint a szinte tudományos alapossággal elemzett megfigyelésekből levezetett törvényszerűségek kidolgozását. 51 Tanúi lehetünk eszmei és technikai viaskodásainak, témaválasztási dilemmáinak, művészi eszköztára bővülésének. A fel-felbukkanó nevek - köztük festőké - emberi kapcsolatairól is árulkodnak. Némely lakonikus említés azonban megfejthetetlen marad: nem tudjuk például, mire akarhatott utalni a „Diaz-Barbizon" szóösszetétellel egy 1895-ös pesti feljegyzésében, 52 holott ez jelen témánkhoz fontos lenne. A Felvidék - Máramaros - Munkács - Budapest - Krakkó - Hernád-völgye - Dalmácia - Montenegro és Észak-Olaszország különböző helyszíneit bejárva, 1896 augusztusától kerek egy évre visszatért - immár utoljára Párizsba. Malonyay szerint a Mont-Rouge-on, a sógorának írt levele szerint a Boulevard 8. Louis Dubois: Mocsár Campine-ben, 1863 (Gent, Museum voor Schone Künsten)
