Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Ján Abelovsky: Mednyánszky László a szlovák művészettörténetben

JÁN ABELOVSKY Mednyánszky László a szlovák művészettörténetben I. A magyar és szlovák értelmezések furcsa különutassága A Mednyánszky László életéről és életművéről szóló művészettörténeti irodalom gyors áttanulmányozása érdekes következtetéshez vezet.' Ahhoz, hogy a szlovákiai művészettörténetben ő az egyetlen kétlaki művész, akinek személyiségét a két, Mednyánszkyra igényt formáló kultúrában oly kirívóan eltérő módon értelmezik. Erre csak részben ad magyarázatot az, hogy véletlen körülmények folytán a festő életműve a szlovákiai és magyarországi kutatók számára az állami és magángyűjtemények révén valósággal szétszakadt két, egymástól viszonylag elkülönülő korszakra. Mint a Szlovák Nemzeti Galéria hosszú éveken keresztül aktív munkatársa személyes tapasztalataim alapján megerősíthetem, hogy a múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben még egyáltalán nem volt egyszerű dolog magyar állami raktárakban és levéltárakban Mednyánszky kései festményeit kutatni (amelyek a szlovákiai gyűjteményekből gyakorlatilag hiányoznak). Az igazság kedvéért viszont be kell vallani, hogy mesterséges korlátok emelése az egységes Mednyánszky-kutatások elé nem csupán magyar oldalról nyilvánult meg.'

2 A szlovák ódzkodás a magyarországi Mednyánszky-kutatóktól legalább részben védelmi jellegű is volt. Ez valószínűleg a magyarországi erőfeszítésekkel szembeni lemaradás tudatosításából eredt (szívesen tévednék - azonban a mostani katalógus bizonyos mértékben szintén a szlovák fél hiábavaló igyekezetéről tanúskodik, hogy behozza a magyar fél előnyét). Karol Vaculíkon és Anton C. Glatzon, (az utóbbi számára ez azonban csak egy epizódszerú kitérőt jelentett a középkor-kutatásból), vagy legújabban Kiss-Szemán Zsófián kívül a szlovákiai művészettörténet nem rendelkezett és most sem rendelkezik olyan tudós egyéniségekkel, akik munkásságát össze lehetne hasonlítani a sokoldalú, nézeteiben és módszertanilag változatos magyarországi Mednyánszky-kutatással.

1 Csak találgatni lehet ennek a szembetűnő aránytalanságnak az okait, melynek gyökerei azonban véleményem szerint abban rejlenek, hogy Mednyánszky szerepéről a két szomszédos nemzet művelődéstörténetében a szlovákiai és magyarországi vélemény szögesen eltér egymástól. Míg a magyarországi interpretációk szerint Mednyánszky különleges és egyedülálló, ám alapvetően modern művészeti jelenség, addig a szlovákoknak erről más volt a véleményük. Karol Vaculík volt az, aki összegző jellegű írásaiban,' majd a Szlovák Nemzeti Galéria változó állandó kiállításai során Mednyánszkyt - egyértelműen és a szlovák művészettörténet számára kötelező érvénnyel - a XIX. század problémakörébe utalta. Szerinte ő egy kor betetőzése s nem egy új, modern kor prófétája volt. Ehhez az ellentmondáshoz később még részletesen visszatérünk, itt azonban hadd jegyezzük meg, hogy Mednyánszky „modern koron kívülre" helyezése Vaculíkot lejáratta a fiatalabb kutatók nemzedéke előtt. Ha ugyanis a szlovákiai művészettörténész számára valami mindig is érdektelen volt, az a felső-magyarországi képzőművészet. Ez ugyanis azt jelentette, hogy többségében másodrendű művészekkel kellett foglalkoznia, akik nem életművük minősége és eredetisége révén váltak fontossá, hanem csak és kizárólag annak a ténynek köszönhetően, hogy a nemzeti festészet kialakulásának és fejlődésének homályba vesző kontinuitását garantálták. Lehet, hogy éppen ebben kell keresni a mostani közös kiállítás - a szlovák fél számára - legfontosabb eredményét, vagyis azt, hogy ösztönzően hathat a szlovák modernizmus jövendőbeli kutatóira. Mednyánszky példája meggyőzhetné őket arról, hogy a mi XIX. századunk (főleg a vége) nem a kérészéletű képzőművészeti kezdeményezések, hanem a (közép)-európai értelemben vett eredeti modernizmus megszületésének kora volt. Az elmondottak elegendő okot adnak arra, hogy mindjárt a Mednyánszky Lászlóról újra megnyitott vita bevezetőjében leszögezzük, hogy nincs szándékunkban feléleszteni a festő nemzeti hovatartozása körül folyó régi, a közelmúltig oly fatális vitát. Vagyis - ez attól függ, kinek mit jelent ez a téma: a probléma többé-kevésbé csak a szlovákiai művészettörténet számára volt fontos. A magyarok számára ez ebben a formában nem jelentett és nem is jelenthetett gondot. Az egyik legszakavatottabb (egyik oldalon sem közvetlenül érdekelt) kutató, a magyar származású szlovákiai művészettörténész, Kiss-Szemán Zsófia szerint „A magyar művészettörténészek nem tartották szükségesnek, hogy minden esetben véle-