Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Markója Csilla: „Egy fenséges és egy ijesztő arc közötti távolság". Mednyánszky László rendhagyó művészetéről
20. Mednyánszky László: Megfagyott ? Az Epizód című kép vázlata (DJM ltsz. 582-78.) álló Muskátli-kör, 82 ahol nem csupán régi szenvedélyének, a sakkjátéknak hódolt, hanem megismertette müvésztársait a „hindu és spiritiszta tanokkal" is. Volt rá módja tehát, hogy ráérezzen, melyik lesz a magyar művészet fő csapásiránya. Mégsem tartott egyik iskolával sem. Még második párizsi tartózkodása idején, a kilencvenes évek elején túlesett egy rövid és intenzív impresszionista perióduson. Számára már akkor világossá vált, hogy az impresszionizmus éppúgy nem jelent megoldást művészi problémáira, mint a „konyhakerti naturalizmus". Nem érezte tehát szükségét annak, hogy akár a szolnoki iskolához, akár a nagybányaiakhoz csatlakozzon. Döntése következménye a művészettörténeti recepció mai napig tartó zavara. Mednyánszky nyilvánvalóan a hangulatfestők közé sorolandó, ámde nem kérdés, hogy különutas festészete messze túlmutat Barbizonon, a hágai iskolán vagy a bécsi poétikus realistákon. Viszont nem tartozik sem a nemzetközi posztimpresszionista, sem a hazai impresszionista vagy pláne modernista fejleményekhez sem. Minekutána még mindig nehezünkre esik másban gondolkodni, mint egy, a nyugati művészet evolúciójának mintájára elképzelt fejlődési szisztémában, Mednyánszky a maga „konzervatív reformtörekvéseivel", éppolyan zárványnak minősül, mint az a szellemi környezet, amelyből származott, a szepességi magyar nemesség és kapcsolt részei, amelyeket ma az egyszerűség kedvéért a Justh-Czóbel-kör néven emlegetünk. Mednyánszky szellemi háttere: periféria a négyzeten. Második recepciótörténeti exkurzus: Mednyánszky „nemzeti és kulturális identitásának kérdése" Hogy mivé fejlik egy motívum, olykor merőben kontextusfüggő. Van a Mednyánszkyról szóló töméntelen anekdota közül egy, amely akár e gondolat emblémája is lehetne: „Velencében találkozott egy budapesti nagyiparos ismerősével, aki megütközve szemlélte Mednyánszky kopott, zsíros kalapját. - Igazán vehetne már magának egy új kalapot, báró úr mondta neki. - Minek? - válaszolt Mednyánszky. - Nem ismer itt engem senki. Pár hét múlva újra találkoztak, ezúttal Budapesten. A festőn még mindig a rémes kalap. »De most már csak vesz egy új kalapot?« - kérdezte a gyáros. - Dehogy veszek. - mondja Mednyánszky megütközve. - Minek? Ismer itt engem úgyis mindenki." 83 Ez a fajta relativizmus, mely Mednyánszky motívumkezelésében éppúgy jelentkezik, mint életfelfogásában, játékosan példázza, miért nem érdemes Mednyánszkynál a világnézeti kérdéseknek túl nagy jelentőséget tulajdonítanunk. Az első fejezetben arra is megpróbáltunk rámutatni, hogy személyiségéből fakadóan mindenkori környezete elképzeléseivel kapcsolatban egyszerre kritikátlanul odaadó és érdemben mégis rezisztens. Mindazonáltal a Czóbel-Justh-kör a taine-i miliő- és race-elmélettel konkrétan is kapcsolatba hozható eszméi, nemzeti érzelmei Mednyánszky szellemi környezetének nem elhanyagolható körülményét jelentették. Malonyay Dezső, a művész első monográfusa, mint arra Gosztonyi Ferenc is rámutat ebben a katalógusban, bizonyos értelemben a Justh-kör és a Mednyánszky-rokonság „szócsöveként" is felfogható. Mindezzel együtt Malonyay nacionalista esztétikáját „tévedésnek" nevezni, ahogy Kiss-Szemán Zsófia teszi, teljességgel történelmietlen megközelítés. Szintúgy a dolgok jelentős leegyszerűsítésén nyugszik az az észrevétel, hogy Malonyay szerint „magyar művészetnek azok a művek tekinthetőek, amelyek a magyar Alföldet és annak népét ábrázolják, vagyis hogy a nemzeti jelleget elsősorban a tematika, az ábrázolás tárgya stb. határozza meg." 81 Ahhoz, hogy e kijelentés értelmét közelebbről is megvizsgálhassuk, először is le kell szögezni, hogy Mednyánszky nemzeti identitása se nem „kettős", se nem „határozatlan". Mednyánszky magyar arisztokrata család leszármazottja volt, magyar volt az anyanyelve. Saját húga viszont még magyarul sem tudott hibátlanul, mint azt elég rossz helyesírással és fogalmazásban ránk maradt visszaemlékezései bizonyítják, vagy az a tény, hogy saját bátyjával németül levelezett. A nagyőri kastélyban a társalgási nyelv német és francia lehetett. A család a komornyikot és a nevelőnőt Lengyelországból hozatta, talán nem függetlenül a Mednyánszkyak lengyel eredettörténetétől, vagy 48-as szimpátiáitól. Mednyánszky családi környezetének nacionalizmusát elsősorban osztrákellenes érzelmeik táplálták (Mednyánszky apjának testvérét az osztrákok akasztatták fel stb.), de nem lehet nem tudomásul venni a pánszláv mozgalmakkal szembeni állásfoglalásukat sem. Miri visszaemlékezéseiben így ír Mednyánszky a pánszlávellenes mozgalmakban való részvételéről: „László egy időben társulatot alapított hazafias célokkal. Bizonyos nemzetiségi aknamunka a 70-es években már nagyban folyt itt, a Felföldön. Pénzzel, vesztegetéssel. A hivatalos körök vagy nem akarták hinni, vagy más okokból tehetetlenek voltak. László azt vélte, hogy hathatósan csakis egy társadalmi ellenakció segíthetne. E munkában Grünwald Béla képviselő támogatta. 8 ' Sokat járt-kelt ez ügyben, főleg Pozsonyban indított akciót, ahol protestáns papokat neveltek. Egyáltalán a fiatalság között igyekezett hatni, és sikerrel, rö-
