Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Életrajz. Összeállította: Hessky Orsolya

személyben. 1912-től azonban egyre inkább kihasználja helyzetét, jelentősen hozzájárul majd a Wolfnerékkel való konfliktus kibomlásához, mivel az 1914-ben megújított szerződés ellenére folyamatosan értékesíti a művész képeit. Egyre inkább a saját zsebére dolgozik, és élete alkonyán a beteg festőt el is hagyja, sőt halála után egy rendőrségi eljárás bizonysága szerint a hagyatékot is megdézsmálja, illetve a képekre Mednyánszky kézjegyét hamisítja. Visszatérve a kronológiához: 1907 júniusában Mednyánszky Beckóra utazik, majd vissza Pestre. Barátja, Nyuli halála után kb. egy évig képtelen eltávolodni hoszszabb időre Váctól. - 1908-tól kezdve Budapest székhellyel folytat állandó utazásokat, rendszeresen jár Bécsbe, ellátogat Fiúméba és környékére (1908 elején). 1908 júniusában „kisebb operáción" (Enigma 24—25, 2000. 71.) esik át a fasori Herczel-szanatóriumban, ahol húga meglátogatja és igen jókedélyűnek találja őt. Gyógyulása után rövid időre hazalátogat Nagyőrre. 1909-1910-191 l-ben Pesten él és dolgozik, de az utolsó évben visszatér Bécsbe. Műterme először a Mallardgasse 85/a, majd a Sobieskygasse 4/a alatt található. Ezekben az években, de főként Bécsben folyamatosan gyűjteményes kiállítására készül, többekkel tárgyal is ez ügyben, de a terv soha nem valósul meg. Bécsben sokat jár kiállításokra, érdeklődik a modern irányzatok iránt. Először egy 1909-es naplójegyzetben bukkan fel a „festékkel rajzolni" kifejezés (Brestyánszky 1960. 88.), amelyet Markója Csilla tanulmányában (Markója 2000. 37.) az 1910-1913 közötti évekre vonatkoztat, és egy kifejezetten termékeny, expresszív periódushoz köt, mely Mednyánszky pályájának csúcspontját jelenti. „Szárnyaló lélekkel, festőileg bátran és lendületesen dolgozik." (Kállai 1943. 63.) 1912-ben Csongrádba utazik, egyik támogatottja, a tüdőbajos Piroska István betegágyához. Őt is, akár Horváth Jani barátját, szanatóriumi kezelésekkel és egyéb juttatásokkal támogatja, Wolfnerékkel rendszeres apanázst folyósíttat Janinak és Toffler Izidor nevű „védencének". Tavasszal Budapestre siet, hogy részt vegyen egy „ígéretes" tömegtüntetésen, ám „sajnos, igazán festői tumultusba nem sikerült keveredni" (Kállai 1943. 61.). Miután erről az élményről lemarad, a Temes és a Maros közébe igyekszik, az azt elöntő árvizet megszemlélni, majd Erdélybe és a Székelyföldre utazik. Nyáron Piroska István temetésére ismét Csongrádba érkezik. 1913-ban ízületi bajai és az újabban jelentkező érelmeszesedési fájdalmai miatt nyáron Német-Bogsányban és Versecen kúráltatja magát Malonyay Dezső és Kacziány Ödön társaságában. Augusztusban Beckóra megy Sirchich Jankához. 1914 februárjában az Isztrián és Fiumében rajzol, innen még visszatér Bécsbe. Ekkor ismét a Sobiesky utcai szobában lakik. A háború kitörésének hírére azonnal be akar vonulni, de élemedett kora miatt nem sorozzák be. Sógora, Czobel István egyenesen Tisza miniszterelnöknél jár közben, s ennek különleges engedélyével, a Budapesti Hírlap és az Új Idők rajzolójaként „jó fizetéssel, ellátva minden lehető igazolvánnyal" (Enigma 28, 2001. 110.) szeptember 7-én indul a galíciai frontra. 1914 decemberében már a szerb fronton, Belgrádban találjuk, majd Rákosszentmihályon tölt el egy kis időt haldokló barátjánál, Horváth Janinál. 1915 januárjában Zsolnán tartózkodik, majd ismét a galíciai fronton. 1915 április-május havát Bécsben és Nagybiccsén tölti. A galíciai frontról az orosz frontra kerül, s a frontrajzolások szünetében Budapesten vagy bécsi műtermében dolgozik, ahol a vázlatokat sokszor olajban, de egyre inkább vegyes technikával kivitelezi. Lázasan dolgozik, előfordul, hogy 3 hónap alatt több, mint 200 képet fest. A harctéren készült vázlatok alapján megfestett műveket a Sajtóhadiszállás kiállításán mutatják be. Nyáron Budapesten, a Práter utcai műteremben dolgozik a kiállításra szánt képeken. 1915 szeptember elsején nyűik a bécsi Künstlerhausban a nagy háborús kiállítás. 1915 szeptemberében és októberében Budapesten tartózkodik. 1915 decemberében néhány napot ismét Belgrádban tölt, majd visszautazik Budapestre és ott dolgozik. Szabadságát ezúttal hoszszabb időre kéri, mert nem érzi jól magát. 1916 elején Bécsben van, majd Oroszországba (Gorodistye) küldik. A közvetlen frontvonalból április elején kerül békés területre, az ún. Kunstgruppk (a hadifestők csoportját) a morvaországi Osztravában szállásolják el. A festő ekkor egy hónap leforgása alatt elutazik Bécsbe, április 22-én, Malonyay Dezső halálhírére Budapestre, ismét vissza Osztravába, ahol egy hetet tölt, majd újra Budapestre s vissza Osztravába. Útiélményeiről levelek és naplók sokaságában számol be. 1916 júniusától az isonzói fronton, nyáron az Alpokban rajzol. Képeslapokon azt ígéri húgának, hogy augusztusban meglátogatja Nagyőrön, de ez valószínűleg nem történt meg. 1916. július 31-én az olasz fronton könnyebben megsebesül, amiért később kitűntetik. Mivel a Kunstgruppk Bécsbe helyezték, 1916 augusztusától majdnem egy évig, 1917 július 8-ig Bécsben illetve környékén Nikolaus Schattenstein a hadifestő Mednyánszkyról festett portréja, 1918 (Vasárnapi Újság, 1918. 375.) Mednvánszkv a ravatalon