Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Életrajz. Összeállította: Hessky Orsolya

tartózkodik, akkor meg)' újból az Isonzó melletti frontra, ahol 1917. augusztus 11-ig marad. Ezután Beckón, szeptember-október folyamán pedig ismét a fronton van, „valamennyi kirándulás között ez volt a legérdekesebb és egyszersmind a legfáradságosabb" (Enigma 28, 2001. 136.). Egészsége ekkorra olymértékben megromlik, hogy maga kér beutalót eg)

7 katonai szanatóriumba. Bár az engedélyt megkapja, vélhetőleg nem veszi igénybe. 1918 legelején ismét Mirihez készül, de nem tudható, hogy valóban jár-e Nagyőrön. Állandóan ingázik Bécs és Pest között. Tavasszal egy félreértés folytán kikerül a katonai állományból, de kéri visszavételét, amelyet őszre meg is kap. Augusztusban Nagyőrön időzik, ekkor szabadsága meghosszabbításáért folyamodik egészségiig)! okokból október elsejéig. Ekkor már nem küldik ismét harcvonalba, a háborúnak vége. Mednyánszky Bécsben tartózkodik. 1919 első hónapjaiból, élete utolsó időszakából nem maradt fenn naplójegyzet, egyedül Kláber Gyula visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a festő a fronton csak súlyosbodó vesebajából már nem tudott kilábalni és húga említi egy levelében, hogy több szélütés érte. Kláber Gyula festőművésszel, akivel még Nagybányán találkozott, a Sajtóhadiszálláson került közelebbi ismeretségbe; Kláber már régebb óta Bécsben élt és feleségével együtt ő gondoskodott a nagybeteg Mednyánszkyról ebben az időszakban. Mednyánszky 1919. április 17-én hunyt el, és második választott hazájában, Bécsben temették el. Hamvait 1966-ban hozták haza a Zentralfriedhofból, és noha végrendelete szerint utolsó kívánsága az volt, hogy Vácott temessék el az általa megváltott sírhelyen, Kurdi Bálint mellett, mégis Budapesten, az egykor Kerepesi, ma ismét Fiumei úti temetőben helyezték végső nyugalomra. IRODALOM: Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: László - Brouillon (visszaemlékezés). Enigma, No 24/25, 2000. 56-73. „Elkínlódunk még egy kicsit, azután jön a világ vége valamelyes formában." Mednyánszky László kiadatlan háborús naplóiból. Közreadja: Markója Csilla, Bardoly István. Enigma, No 28, 2001. 64—102. Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943. Malonyay Dezső: Mednyánszky. Budapest, 1905. Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest, 1960. A Mednyánszky-akta a bécsi hadilevéltárban. Közreadja: Markója Csilla. Enigma, No 28, 2001. 143-153. „Szenilis jóhiszeműséggel" - Válogatás a Mednvánszky-Wolfner-per iratanyagából. Közreadja: Markója Csilla. Enigma, No 24/25, 2000. 212-249. Válogatás Mednyánszky László háborús levelezéséből. Közreadja: Bardoly István, Markója Csilla. Enigma, No 28, 2001. 105-141. '