Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szabó Júlia: Mednyánszky László: tájvázlatok, táj és „genre" képek
mai természeti történetet ábrázol. Ezeket a korai Monet műveket Mednyánszky láthatta és tanulságaikat beépíthette műveibe. Vincent van Gogh legjobban Millet hatalmas búzamezőit, magvetőit szerette a barbizoniak közül, Millet nyomába igyekezett lépni áhítatban, Istenismeretben. Miután találkozott az impresszionizmussal, művészete megtelt fénnyel, színnel, de drámát ábrázolt a természetben akkor is, ha virágzó fát, búzamezőt vagy ciprusokat festett óriásra nőtt csillagokkal teli égbolt alatt. Van Gogh műveivel Mednyánszky valószínűleg annak 1898-as párizsi emlékkiállítása előtt nem találkozott, de mint már mások is megírták, 18 közeli rokonság érezhető az erők, energiák harcát megérző természetfelfogásuk között. Mednyánszky az 1910-es években vezetett naplóiban, leveleiben ír Cézanne-ról, de lehet, hogy korábban is találkozott művészetével. Paul Cézanne jelentőségét 1895 előtt kevesen ismerték fel, noha az impresszionisták több közös tárlatán láthatták festményeit. Korai múzeumi és kortárs képek ihlette figuratív kompozíciói után Cézanne köznapi tájak sorát festette L'Estaque-ban, Aix-en-Provance-ban, Pontoise-ban. 19 1892-93-ban Fontainebleau-ban is dolgozott. 1895-ben volt az első, meglehetősen visszhangtalanul maradt önálló kiállítása. Fényképeken látjuk, 20 hogy a festő, hátán állványával és festőszereivel, igénytelen öltözetben, bottal vándorolt télen-nyáron az ő pátriájában, mint Mednyánszky tette Barbizonban, párizsi külvárosokban, Itáliában és az Osztrák-Magyar Monarchia tájain. Mindkét mester szenvedélyes kíváncsisággal közeledett a természethez (2. kép), valamint a korábban a barbizoni mesterek által már méltósággal megfestett munkás és földműves ábrázolások műfaját is művelte. Camille Pissarro 21 mind személyesen, mind stílusában közel állt Cézanne-hoz, s ő is Barbizont tekintette művészete előzményének, mint Van Gogh. Pissarro Camille Corot tanítványának vallotta magát s amikor impresszionista lett, festészetében bizonyos fokig megőrizte a keményebb, drámaibb barbizoni hangsúlyokat (3. kép). Ezt tette Mednyánszky is több 1890-1900 körüli festményén. Mednyánszky néhány nagyméretű táj- és életképén és két befejezetlen, tájba elhelyezett portréján Justh Zsigmond a parkban (kat. sz. 40.) szürkében, feketében, ezüstfehérben apró ecsethúzásokkal építi fel kompozícióját, fényképek objektivitását igyekszik követni, a pillanat megragadásával törvényszerű ismétléseket és örökérvényűséget igyekszik kifejezni. Ez a törvényt kereső posztimpresszionizmus Mednyánszky életművében korszakalkotó jelentőségű. Ugyanakkor figyelemre méltóak az érzelmeket, szenvedéseket felvillantó szubjektív elemek. Nála az ezüstszürkék között gyakran felvillan egy élesen sivító sárga, vag)' valamilyen szenvedélyes vörhenyes árnyalat. Nagy valószínűség szerint a Justh Zsigmond a parkban című nagyméretű festményről és jelenleg lappangó ugyancsak nagyméretű párdarabjáról olvashatunk Justh Zsigmond naplójában az 1889. május 7-én kelt bejegyzésnél: „Reggel Mednyánszkynál. Belépve műtermébe, meglepetve látom, hogy a régi arckép mellett egy újabbat festett rólam, amely éppen olyan nagyságú, de még mélyebb hangulatú. Az első portrén őszi tájkép a háttér. Ez a képe [a másik portré - Sz. J.] tavaszi hangulatú, virágos fák hajlanak fejem fölé, az estalkony utolsó sugara megvilágítja a fehér virágokat meg homlokomat és egyik kezemet. Virágtenger, amely a ködbe vész, előtérben pedig én magam sötét ruhában magamba mélyedve egyedül. [...] Mednyánszky megértett, megérzett, visszaadott. Azt hiszem, e két arckép meg fog maradni, még akkor is, midőn már a festő és modellje megtalálta nyugtát." 22 A leírás valószínűtlenül szép és valósághű, mégis tartalmaz néhány kérdést. Mindenek előtt azt, hogy mindkét kép nagyrészt emlékezetből készült, Justh csak elkészülés közben, után ülhetett rövid ideig modellt a festőnek. Mednyánszky gyakran készített skicceket barátjáról különböző helyzetekben, például zongorázás közben. A nagyobb festmények műteremben készülhettek, akkor már használhatott fotót is. Kérdés továbbá, hogy a két kép közül melyik maradt meg a jelenleg Pozsonyban őrzött portréban számunkra? A leírás alapján valószínűsíthető, hogy inkább az első, az őszi táj. A helyszín a park, sok közös élmény és magányos meditálás színhelye. Justh barátjával, Révay Simonnal sokszor cigányozik egy parkban. Egy ilyen esetről fénykép is készült. 23 Mednyánszky 1897-ig realista, impresszionista festő, olykor szabadon kitárulkozó, máskor tartózkodóbb drámaisággal, szimbolikus mondanivalókkal, utóbbiak párhuzamai már nem az impresszionista mestereknél találhatók meg, hanem legtöményebb formában a 2. Paul Cézanne: Faluvége, Auvers, 1872-73 (Párizs, Collection Max et Rosy Kaganovitch) 3. Camille Pissarro: Aratá.s Montfouca uIt-ban, 1876 (Párizs, Musée d'Orsay)
