Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szinyei Merse Anna: Mednyánszky kapcsolata kora művészetével
zott össze Paczka Ferenccel, akivel azonos tanárokhoz járt. 7 Vele Párizsban is összejött, de művészeti érdeklődésük eléggé különbözött. Sehol sem olvashatunk viszont arról, hogy az 1872/73 telén Münchenben tartózkodó többi magyarral felvette-e kapcsolatot, egyedül az állapítható meg húga visszaemlékezéseiből, hogy Szinyeit már Münchenből ismerte. 8 Szinyei Merse Pál ekkor festette a Majálist, ott dolgozott Gundelfinger Gyula, Benczúr Gyula - mindhárman felvidékiek -, a későbbi párizsi ismerősök közül még Münchenben volt Deák-Ebner Lajos, Aggházy Gyula, Tölgyessy Artúr, és főként Mészöly Géza, aki tényleg érdekes lehetett volna Mednyánszky számára. 9 A németek közül talán megismerhette a barbizoni elveket Münchenbe közvetítő id. Eduard Schleich és Adolf Lier művészetét, a fiatalabbak közül pedig a „német Corot"ként emlegetett Ludwig Willroidert, illetve Joseph Wengleint. Utóbbi tájképei közül nem egy, így a Vihar az ísamál (1870-es évek második fele) is valamelyest rokon Mednyánszky későbbi tájfelfogásával 10 (1. kép). De az is lehet, hogy túlzottan el volt foglalva az akadémiai száraz alapozó tanulmányokkal, melyeket annyira sikerült begyakorolnia, hogy még évtizedek múlva is arról panaszkodott naplójegyzeteiben, mennyire nehezen tudott később megszabadulni az aprólékos formaértelmezéstől és a kisszerű, realista zsánerfelfogástól, mint a müncheni és párizsi akadémikus tanításmód folyományaitól. A Münchennel elégedetlen fiatalember valószínűleg 1874 szeptemberétől foglalta el párizsi lakását a Rue des St. Pères-en. Az akadémián Isidore Pils tanítványa lett," de itt sem érezte jól magát. Szemtanú húga szerint: „Minden szabad idejét a Louvre-ban, Luxembourgban és a többi tárlaton, például egy felséges Corot-kiállításon töltötte. [...] Talán a beözönlő hatás túl intenzív volt Lászlóra, mert a reakció pesszimizmust, sötét idegességet váltott ki nála. Ami aztán időnkint csillogó jókedvbe csapott át." 12 Millet 1875. január 20-án hunyt el Barbizonban, Corot rá egy hónapra Párizsban. A Drouot árverezőház mindkét nag)' mester hagyatékát bemutatta, utóbbiét május-június fordulóján. Corot emléke előtt az Ecole Nationale des Beaux-Arts is kiállítással tisztelgett. Ebben az évben különösen érdemes volt az Hôtel Drouot aukcióira járni, hiszen márciusban például először tűntek fel ott Monet, Renoir, Sisley és Berthe Morisot képei. Nem tudjuk, hogy felkereste-e Mednyánszky egy évvel korábban Nadarnál az impresszionisták nag)' botrányt kavart első csoportkiállítását, de az 1874. évi Salonon esetleg láthatta Edouard Manet Gare St. Lazare-ját. Ilyesfajta művészet befogadására ekkoriban még nem lehetett felkészülve, gondoljunk csak Elítélt (Térdeplő halálraítélt) című életnagyságú vásznára (kat. sz. 26.). A Salon-katalógust böngészve azonban számos olyan műre bukkanunk, amely felkelthette érdeklődését. Lehet, hog)' elbeszélésekből ismert már néhány nevet, de ha nem látta volna az 1873-as bécsi világkiállítást, akkor most találkozhatott először a barbizoniak és a velük rokonszelleműek eredeti festményeivel, melyek segítségére lehettek korán begyakorolt tájfestői rutinjának továbbfejlesztésében. A három Corot, két Daubigny, illetve Boudin, Breton és Kari Bodmer képeken kívül remek belga anyag volt kiállítva: Boulenger, Coosemans, César és Xavier De Cock, Louis Artan (2. kép). A holland Mauve Roelofs és Mesdag, az olasz Giuseppe Palizzi, és a lengyel Szermetowski szintén ebben az irányban dolgoztak, nem is beszélve Paál Lászlóról, akitől az Eső után - őszi hangulat című képet fogadta el a zsűri. Munkácsy Zálogháza és Éjjeli csavargókba, a szegény emberek típusaival vonzotta talán tekintetét. Végül egy régi-régi emlék: a húga lengyel nevelőnője által Nagyőrött annyit emlegetett Matejko monumentális Báthori István-képe. 1 '' Nem csoda, ha az ilyesfajta tárlatlátogatások felzaklatták a pályakezdő növendéket. Az 1875. évi Salonon, a már említetteken kívül, az olasz Fattori, a Corot-tanítvány François-Louis Français, az osztrák Jettel és barátja Paál László, Mészöly Géza TiszaparQa, végül Manet Argenteuil-je volt talán érdekes számára. 14 Miri szerint bátyja: „tavasszal a Salon megnyitása után Barbisonba ment, hol barátkozott Paál Lászlóval és több más festővel. Mink őt ott felkerestük a híres művészkocsmában. Ott boldog volt, egész nap az erdőben festett." 15 Ha Münchenben elkerülték volna egymást, Barbizonban találkozhatott Deák-Ebner Lajossal is, akitől épp abban az évben fogadtak el először egy női portrét a Salonra. O ezen a nyáron Pettenkofen tanácsára első alkalommal ment Szolnokra festeni, és két évre rá Mednyánszky is követte oda őket. Talán Jettel is ott volt Barbizonban, de Kari Bodmer mindenképpen, a sok odajáró külföldi között. A művésztelepet híressé tevő régiek közül senki sem járt már arra, legfeljebb nagyritkán Jacque. Diaz és Dupré sajnos nem állított ki ekkoriban a Salonon. Utóbbi L'Isle-Adamban 2. Louis Artan: Tengeri táj Blanken bei ge-ben, 1871 (Gent, Museum voor Schone Künsten) 3. Charles-François Daubigny : A tmáskert, 1870 körül (New York, The Brooklyn Museum)
