Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szinyei Merse Anna: Mednyánszky kapcsolata kora művészetével

SZINYEI MERSE ANNA Mednyánszky kapcsolata kora művészetével „Mindenütt és mégis sehol idegenként és mégis mindenütt hontalanul." 1. Joseph Wenglein: Vihar az Isarnál, 1870-es évek második fele (Magántulajdon) A talányosnak tűnő, ám döbbenetesen igaz Mednyánszky-aforizma a pályája delelőjére ér­kezett művész egyik utolsó párizsi naplójegyzetében olvasható. 1 Túl első sikeres kiállításán, de itt is ragaszkodva szokásos szegényes körülményeihez, elvonultságához, elsősorban a bensőjében dúló viharok megzabolázásával van elfoglalva: „Világosan érzem, hogyan és mennyiben függök össze mindenekkel és hogy minden idegent, zavarót távol kell tarta­nom magamtól." 2 Most nem érdeklik a körülötte zajló művészeti csatározások, mindaz a sokszínűség, amely ezekben az években is olyan kívánatossá tette Párizst a világ távoli sar­kaiból odazarándokolók előtt. 1897 nyarának végén tehát szívfájdalom nélkül nagyja ott a művészetek forrongó fővárosát: olyan vidékekre és olyan emberek közé vágyik, ahol mégis­csak otthonosabban érezheti magát. Pedig húgának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a fiatal Mednyánszky buzgón látogat­ta a múzeumokat és tárlatokat, 1 sőt későbbi naplóiban is többször utalt ilyen élményeire. A nagyvárosok fontosabb tárlatainak kínálatáról a régi katalógusok árulkodnak, az euró­pai festészetre vonatkozó, egyre gyarapodó életmű- és korszakfeldolgozások eddig rejtet­tebb összefüggések felismerését is lehetővé teszik számunkra. így hozzávetőlegesen re­konstruálható, mi az, amivel az örök vándor a művészet terén egyáltalán ta­lálkozhatott, zaklatott életének folytonosan változó helyszínein. Mindezek talán megalapozottabbá tehetik a stíluskritikai és ikonográfiái vizsgálatok során egyes kutatók által eddig fölvetett esetleges hatások és párhuzamos­ságok felülvizsgálatát. Ezt az egész kérdéskört célszerű igen óvatosan kezel­ni, hiszen kevés művészt ismerünk, aki ennyire tudatosan ragaszkodott vol­na a természettől kapott inspirációk és saját pillanatnyi lelkiállapotának folytonos ütköztetéséhez, illetve ezek állandó írásos rögzítéséhez, elemzésé­hez. Az alkotói folyamat feltárásához ritkán kapnak a kutatók olyan értékes segítséget, mint amilyet Mednyánszky hagyott ránk rajzos naplóinak töme­gével. Még nem ismerjük azonban a teljes írásos hagyatékot, amint a mű­vészit sem: éppen a most vizsgálandókhoz lenne elengedhetetlenül szüksé­ges a külföldön maradt művek és esetleges egyéb dokumentumok felkuta­tása. Fontos lenne például a sokat olvasó festő külföldön beszerzett köny­veiről, folyóiratairól is tudnunk. Az 1900-as évektől kezdve egyre több uta­lást találunk ilyesmire a naplójegyzetekben, korábbról azonban csak elvét­ve áll rendelkezésünkre hasonló segítség. Az időről-időre bekövetkező művészi válságokból Mednyánszky sokszor a kezdetekhez való visszatéréssel szeretett volna kilábalni. Ez mindig az érintetlen természetbe való meneküléshez vezetett. Kora gyermekkorától készített ott rajzokat, akvarelleket, majd olajvázlatokat, -tanulmányokat, és haláláig nem volt hajlandó megválni ettől a számára oly értékes nyersanyagtól. Egyéb ins­pirációs forrásra azonban eleinte alig hivatkozott. Kétségtelen, hogy a Thomas Ender út­mutatását is felhasználó, 1864 körül egyre tudatosabbá váló természetrajzolás adott döntő lökést későbbi pályaválasztásához. De már ekkor feltűntek a fiú sajátos, egyéni indíttatásai, melyekre csak nemrégiben figyelt fel a szakirodalom. 1 Evek múltával aztán éppen egyre szebb és érdekesebb akvarelljeinek köszönhette, hogy apja végre méltányolta szívós törek­vését a művészi pálya irányában. Mednyánszky alig múlt húsz éves, amikor 1872. novem­ber 1-én beiratkozott a müncheni akadémiára. O sem menekedhetett meg az Alexander Stráhuber vezette antik-teremben való gipszszobor rajzolástól, de hamarosan átkerülhetett Otto Seitz osztályába. Nála sajátította el az olajfestés technikáját, legalábbis ezt állítja Malonyay, aki amúgy eléggé „szabadon" adta vissza a barátjától hallottakat, sokszor ellent­mondásba keveredve a művész húga által leírtakkal. A katalógus szerkesztése idején kiol­vasott eddig ismeretlen naplójegyzetek és egyéb dokumentumok alapján mégis el kell hin­nünk a monográfusnak, hogy Mednyánszky két tanévet töltött Münchenben. 5 Továbbra sem bukkant fel viszont olyan adat, mely bizonyossá tenné az 1873-as bécsi világkiállítás meglátogatását. 6 Ugyancsak Malonyaytól tudjuk, hogy a fiatal festő az akadémián barátko­zó

Next

/
Oldalképek
Tartalom