Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szinyei Merse Anna: Mednyánszky kapcsolata kora művészetével

SZINYEI MERSE ANNA Mednyánszky kapcsolata kora művészetével „Mindenütt és mégis sehol idegenként és mégis mindenütt hontalanul." 1. Joseph Wenglein: Vihar az Isarnál, 1870-es évek második fele (Magántulajdon) A talányosnak tűnő, ám döbbenetesen igaz Mednyánszky-aforizma a pályája delelőjére érkezett művész egyik utolsó párizsi naplójegyzetében olvasható.

1 Túl első sikeres kiállításán, de itt is ragaszkodva szokásos szegényes körülményeihez, elvonultságához, elsősorban a bensőjében dúló viharok megzabolázásával van elfoglalva: „Világosan érzem, hogyan és mennyiben függök össze mindenekkel és hogy minden idegent, zavarót távol kell tartanom magamtól."

2 Most nem érdeklik a körülötte zajló művészeti csatározások, mindaz a sokszínűség, amely ezekben az években is olyan kívánatossá tette Párizst a világ távoli sarkaiból odazarándokolók előtt. 1897 nyarának végén tehát szívfájdalom nélkül nagyja ott a művészetek forrongó fővárosát: olyan vidékekre és olyan emberek közé vágyik, ahol mégiscsak otthonosabban érezheti magát. Pedig húgának visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy a fiatal Mednyánszky buzgón látogatta a múzeumokat és tárlatokat,

1 sőt későbbi naplóiban is többször utalt ilyen élményeire. A nagyvárosok fontosabb tárlatainak kínálatáról a régi katalógusok árulkodnak, az európai festészetre vonatkozó, egyre gyarapodó életmű- és korszakfeldolgozások eddig rejtettebb összefüggések felismerését is lehetővé teszik számunkra. így hozzávetőlegesen rekonstruálható, mi az, amivel az örök vándor a művészet terén egyáltalán találkozhatott, zaklatott életének folytonosan változó helyszínein. Mindezek talán megalapozottabbá tehetik a stíluskritikai és ikonográfiái vizsgálatok során egyes kutatók által eddig fölvetett esetleges hatások és párhuzamosságok felülvizsgálatát. Ezt az egész kérdéskört célszerű igen óvatosan kezelni, hiszen kevés művészt ismerünk, aki ennyire tudatosan ragaszkodott volna a természettől kapott inspirációk és saját pillanatnyi lelkiállapotának folytonos ütköztetéséhez, illetve ezek állandó írásos rögzítéséhez, elemzéséhez. Az alkotói folyamat feltárásához ritkán kapnak a kutatók olyan értékes segítséget, mint amilyet Mednyánszky hagyott ránk rajzos naplóinak tömegével. Még nem ismerjük azonban a teljes írásos hagyatékot, amint a művészit sem: éppen a most vizsgálandókhoz lenne elengedhetetlenül szükséges a külföldön maradt művek és esetleges egyéb dokumentumok felkutatása. Fontos lenne például a sokat olvasó festő külföldön beszerzett könyveiről, folyóiratairól is tudnunk. Az 1900-as évektől kezdve egyre több utalást találunk ilyesmire a naplójegyzetekben, korábbról azonban csak elvétve áll rendelkezésünkre hasonló segítség. Az időről-időre bekövetkező művészi válságokból Mednyánszky sokszor a kezdetekhez való visszatéréssel szeretett volna kilábalni. Ez mindig az érintetlen természetbe való meneküléshez vezetett. Kora gyermekkorától készített ott rajzokat, akvarelleket, majd olajvázlatokat, -tanulmányokat, és haláláig nem volt hajlandó megválni ettől a számára oly értékes nyersanyagtól. Egyéb inspirációs forrásra azonban eleinte alig hivatkozott. Kétségtelen, hogy a Thomas Ender útmutatását is felhasználó, 1864 körül egyre tudatosabbá váló természetrajzolás adott döntő lökést későbbi pályaválasztásához. De már ekkor feltűntek a fiú sajátos, egyéni indíttatásai, melyekre csak nemrégiben figyelt fel a szakirodalom.

1 Evek múltával aztán éppen egyre szebb és érdekesebb akvarelljeinek köszönhette, hogy apja végre méltányolta szívós törekvését a művészi pálya irányában. Mednyánszky alig múlt húsz éves, amikor 1872. november 1-én beiratkozott a müncheni akadémiára. O sem menekedhetett meg az Alexander Stráhuber vezette antik-teremben való gipszszobor rajzolástól, de hamarosan átkerülhetett Otto Seitz osztályába. Nála sajátította el az olajfestés technikáját, legalábbis ezt állítja Malonyay, aki amúgy eléggé „szabadon" adta vissza a barátjától hallottakat, sokszor ellentmondásba keveredve a művész húga által leírtakkal. A katalógus szerkesztése idején kiolvasott eddig ismeretlen naplójegyzetek és egyéb dokumentumok alapján mégis el kell hinnünk a monográfusnak, hogy Mednyánszky két tanévet töltött Münchenben.

5 Továbbra sem bukkant fel viszont olyan adat, mely bizonyossá tenné az 1873-as bécsi világkiállítás meglátogatását.

6 Ugyancsak Malonyaytól tudjuk, hogy a fiatal festő az akadémián barátkozó