Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Hessky Orsolya: Rajzolni tudni kell. Mednyánszky László müncheni tanulmányairól és rajzairól
5. Mednyánszky László vázlatkönyvéből / Skicár, p., vt. (SNG ltsz. K 12096) 6. Mednyánszky László vázlatkönyvéből / Skicár, p., vt. (SNG ltsz. K 12096) ugyanabban a felfogásban ragadta meg mindkettőjük figyelmét. Ugyanez mondható el Joseph Wenglein 1883-ban készült Mészkőgyűjtögetők az Isar partján című képéről,' 4 (3. kép) amely Mednyánszkynak nagyjából ugyanabban az időben készült mocsaras-halászos nagyőri képeivel rokonítható. A festők közötti kölcsönhatás azért is zárható ki, mivel Mednyánszky 1873 után már nem tért vissza Münchenbe, ezért ezeknek a párhuzamoknak alapján végül is éppen München nevezhető a közös nevezőnek: Mednyánszky korai plein air festészetét tehát egyértelműen a müncheni Freilichtmalerei alakította. A Stráhuber és Seitz osztályában eltöltött idő - akármennyi legyen is az - Mednyánszky rajzaira is rányomta bélyegét. Noha önálló műként felfogható, grafikai műtárgyként funkcionáló rajzokat szinte alig ismerünk, munkásságában pusztán mennyiségét tekintve is igen jelentős a rajzi/grafikai anyag (4. kép). A szabadban soha el nem készített, számtalan olajkép terve, vázlatai - vélhetőleg - töredékükben maradtak fenn, ám még így is olyan mennyiséget tesznek ki, amely alig fogható más festő oeuvre-jéhez. Mednyánszky egyfolytában rajzolt: kávéházban, társaságban, vendégségben, vonaton ülve, kirándulások, vándorlásai alkalmával; másképpen nem is lehetett volna alkalma, lehetősége és ideje arra, hogy a Mednyánszky-kutatás számára ma még végeláthatatlan mennyiségű vázlatkönyvet teleírja, illetve rajzolja. Fennmaradt grafikai munkásságának legnagyobb részét vázlatkönyvei őrzik. (8-9. kép) Színtervek, megjegyzésekkel ellátott tájrészletek, néhány vonallal odavetett hangulatok, futó benyomások, ugyanaz a motívum többszöri nekifutásra, sorozatok, azonos kiindulási formák (pl. testhelyzetek) más-más kontextusban, csak magánhasználatra szánt filozófiai eszmefuttatásainak illusztrációi: mindezek megtalálhatók a vázlatkönyvekben. Már ezek a túlnyomórészt kisméretű, valójában nem is rajzolásra való, mert négyzethálós vagy csíkos lapok is elsősorban óriási rutinjáról és magabiztosságáról tanúskodnak mind figurális, mind tájképi vázlatain. Kiforrott rajzkészségének bizonyítéka, hogy a figurális kompozíciókban az egyes testtartásokhoz társított érzelmi, tartalmi mozzanat, illetve ugyanez a tájképeknél - az ismert festmények alapján - mennyire intenzíven érzékelhető már a vázlatrajzokon is. Emellett a vázlatkönyvek lapjain megőrzött, sokszor csupán néhány vonallal jelzett motívumok alakulása, „vándorlása" is itt figyelhető meg leginkább. Egyik legerőteljesebb vándorló motívuma a lincselés-téma pozitív és negatív tartalmú alakítása, 35 illetve barátja gyermekének 1878ban bekövetkezett halálának megrendítő élményét feldolgozó Sír felett (kat. sz. 11.) című kompozíciója és annak változatai. Fontos a sebesült halász motívuma, amely évtizedeken keresztül foglalkoztatta, s amely az 1890-as években apja halála idején haldokló figurává változik. E témák alakulása és változása legjobban vázlatkönyveiben követhető nyomon. A sort folytathatnánk, de e helyütt nem térhetünk ki valamennyi típusra. ,A stúdiumokat, ameddig élek, használom." - írta naplójában." A végtelenül sokszor megrajzolt tájrészletek, amelyek akár egyetlen oldalpáron 8-10 kicsiny keretbe foglalva sorakoznak egymás mellett, a tudatos munkafolyamat állomásai: „A határozottan tárgyilagos részlettanulmányt a tökéletes eredményig folytatni kell". 38 A tökéletes eredmény eléréséhez ismétli őket a végtelenségig. Ezzel párhuzamosan viszont - az ismétléseknek köszönhetően - rajzain eljutott az absztrakció bizonyos fokára is, tájrajzaiban szintúgy, mint az expresszív, szinte hisztérikus vonalakkal felvázolt motívumcsoportoknál. Vázlatkönyveiben található egy olyan motívum, amelyről naplójában is megemlékezett, amely az egyik leglátványosabb rajzsorozatát eredményezte: a valószínűleg 1901-ben tett olaszországi és fiumei utazásának hajósrajzairól van szó. A látvány rendkívül hálás, festői, ugyanakkor „grafikus" is: egy-egy hajó kontúrja, magasba törő árbocai, mindenfelé futó kötelei s megannyi apró részlete, ugyanakkor vízfelület és napfény is érzékeltethető egy-egy rajzon. Ráadásul Mednyánszkyt nem csupán az efféle felületes benyomások ragadták meg; a hajósok, a kikötőkben dolgozó munkások nyers ereje, mindennapjaik, kiszolgáltatottságuk nyilván csavargóival egy szintre emelte őket. „A parton tanyázó emberek brutálisak, telve erővel és energiával. Jóindulattól sugároznak. Nehezen megközelíthetők, de ha egyszer megértésre találnak, akkor már meg is barátkoztak velünk. [...] A hajósnép egészen furcsa nép. A gyermeki naivság állandó állapotában él. Amint a partot elhagyták, mindent elfelejtenek, ami őket a szárazföldhöz fűzte. Semmi nyoma az útnak, amelyen jártak és az életet mindennap újrakezdik. Ezekkel a tengeri fókákkal állandó viszony el sem képzelhető. Rájuk nézve a tegnap és a holnap nem léteznek. Csak a mának élnek. Ezeknek az embereknek a költői kedélye egészen új nekem, különös, érdekes világ." 3 ''
