Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Hessky Orsolya: Rajzolni tudni kell. Mednyánszky László müncheni tanulmányairól és rajzairól

A vázlatkönyvek lapjain kívül ismert rajzai között kevés az, amelyet önálló műnek tekinthetünk: a művész számára az olajkép volt az elsődleges, autentikus megnyilatkozási forma, minden rajza e magasabb célt szolgálta. Csavargó rajzairól mondható el csupán, hog)

7 már szinte kiforrott műként magukban hordozzák az olajképek mondanivalóját. Szénnel, fedőfehérrel, pasztellel, temperával megrajzolt-megfestett csavargói megrázó erejű portrék, amelyek különleges technikai megoldásaikkal tűnnek fel. A Sárgakalapos parasztlegény című pasztelljének (kat. sz. 362.) a technikából fakadó lágysága és finomsága mellett a színek merész használatával fokozza a látványt. A Csavargó, kalapján piros virággal című képen (kat. sz. 391.) a vonalak közül, azaz az éjszakából előbukkanó képmást félelmetessé teszi a kontúrok hiánya, amely egyébként Mednyánszky több portréjának is elsődleges technikai eszköze. A szén használatával megteremtett bizonytalan hangulatot az arc formáinak kiemelésére használt fedőfehér ellenpontozza. A sötétben szinte észrevehetetlen piros virág szimbolikus jelentés-lehetőségein vélhetőleg maga Mednyánszky sem gondolkodott sokáig. A portrékhoz hasonló drámaiság árad háborús rajzaiból is. A festő számára a háború minden mozzanata érdekes volt, csatajelenetet azonban ritkán találunk nála. Az akció, a harci tevékenység kevésbé érdekelte. Inkább a csata előtti csönd, amely bizonyos rajzain szinte kézzelfogható, a feszültség, a lövészárkokban, bunkerekben várakozó katonák vagy akár csak a néma táj a háború kellékeivel illetve a „tájkép csata után",

40

: a pusztulás, a vég. Hullákat, elesett katonákat ábrázoló ceruzarajzai ugyanolyan megrázóak és kifejező erejűek, mint olajképei. A festőiség teljes hiánya, néhány vonal önmagában és mindaz, amit e néhány vonal jelent - Mednyánszky pontosan tudhatta, mit vált ki majd nézőiből, akik rajzait szemlélik. És mégis rajzolta vég nélkül a halott, enyészetnek átadott testeket. A háborús rajzok másik csoportját azok az egyedülálló érzékkel kiválasztott és elképesztő pontossággal megrajzolt „pittoreszk" jelenetek képezik, amelyek már-már a staffázsokkal ellátott tájkép műfajába sorolhatók. Ezekből igen sokat találhatunk vázlatkönyveiben, amelyek a háború alatti években „megnőttek", igazi vázlatkönyvekké váltak. A komplett rajzokra irányuló törekvés egyértelműen megnyilvánul ezeken a lapokon, amelyben többek között közrejátszhatott az a tény, hogy a háború alatt megrendezett Sajtóhadszállás kiállításokon a szervezők szívesebben láttak rajzokat, mint festményeket. A festőnek az egyik legkedveltebb háborús motívuma volt a lovak által vontatott, megrakott kocsi, és eme szállítóeszközök menetoszlopa, a trén: ezzel több rajzán találkozhatunk (kat. sz. 421., 434.). Mindeddig elsősorban vázlatkönyveiből kiindulva tárgyaltuk Mednyánszky rajzait. Végezetül meg kell emlékeznünk illusztrátori tevékenységéről is, amely főként grafikai formában megalkotott tájkompozícióit és városképeit öleli fel. A festő munkásságának ez a része a kutatásokban mostanáig meglehetősen elhanyagolt volt, nem utolsósorban a konkrét művek ismeretének hiánya miatt. Illusztrációi vélhetőleg nem korlátozódnak csupán az alább felsorolt albumokra. A nyomtatásban megjelenő rajzok időbeli elhelyezése nagyjából egyértelmű, de pontos datálásuk még így sem lehetséges. Mednyánszky már az 1880-as évek közepén készített illusztrációkat, abban az időben ismereteink szerint egyelőre még csak a Vasárnapi Újság számára.

42 1885-ben jelent meg Trencsén vára című rajza,

43 amellyel kapcsolatban a lap megjegyzi: „lapunk számára rajzolta"

44 Mednyánszky. A festőt származása, családja, gyermekkorának helyszínei úgyszólván predesztinálták arra, hogy várakat rajzoljon. Malonyay könyvének bevezető fejezetében is több oldalt szentel a tragédiákkal terhes múlt bemutatásának, amelynek történetei mind ott lebegtek a XIX. századi felvidéki romok fölött, Mednyánszky közvetlen közelében: „És a romok közül, amerre csak ellátsz, megannyi rom: ott Bercsényi fészke, Temetvény, - amott Csejte romjai [...] a távolban a még ma is hatalmas trencsényi vár romjai".

45 A várábrázolások, a romantikus művészet romkultusza a XIX. század közepén nagy népszerűségnek örvendett mind irodalmi, mind festészeti körökben,

1

" nem utolsó sorban éppen Mednyánszky nagyapjának testvére, Mednyánszky Alajos báró (1774-1844) történetírói tevékenységének köszönhetően, aki 1826-ban jelentette meg a Malerische Reise auf dem Waagflusse in Ungern című, a Vág mentén elhelyezkedő várak történetét, legendáit összegyűjtő kötetét. Három évvel később Erzählungen, Sagen und Legenden aus Ungarns Vorzeit, című művében is elsősorban a magyar várak legendáit dolgozta fel, melynek két kötetes magyar nyelvű kiadása is megjelent néhány év múlva.

47 A mű több XIX. századi várábrázolás ihletője volt.

48 Úgy véljük, Mednyánszky korai várábrázolásainak létrejöttében szerepet játszott a romantikus hév, a történeti táj megörökítésének historizáló indíttatása, nagyobb mértékben őse könyvének hatása, illetve az esetleges, nem bizonyított illusztráció-megrendelések. 7. Mednyánszky László vázlatkönyvéből / Skicár, p., vt. (SNG ltsz. K 12096) 8. Mednyánszky László vázlatkönyvéből / Skicár, p., vt. (SNG ltsz. K 12096)