Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Hessky Orsolya: Rajzolni tudni kell. Mednyánszky László müncheni tanulmányairól és rajzairól

HESSKY ORSOLYA Rajzolni tudni kell MEDNYÁNSZKY LÁSZLÓ MÜNCHENI TANULMÁNYAIRÓL ÉS RAJZAIRÓL 1. A müncheni királyi Akadémia beiratkozási tanúsítványa: „Königl. Akademie der bild. Künste in München 1873/74. Inv. 2017. Fúr Ladislaus Mednyánszky" (SNG Archiv, Strázky) Mednyánszky László rövid zürichi tanulmányok után 1872. november 1-én iratkozott be az őszi szemeszterre a müncheni képzőművészeti akadémia antik osztályába.

1 Ebben az évben még Wilhelm von Kaulbach (1805-1874) volt az intézmény igazgatója (1849-1874), akinek 25 igazgatói székben eltöltött éve dacára a szakirodalom az „átmenet időszakának" hívja ezt a periódust.

2 Kaulbach igazgatósága alatt elődje, Friedrich von Gärtner (1841-1847) eszméinek és modern újításainak figyelmen kívül hagyásával lényegében visszatért a Peter von Cornelius (1824-1841) által képviselt koncepcióhoz, mely szerint a társadalom egyszerűbb tagjainak lelki finomultsága a történelem legjelentősebb és legfelemelőbb eseményeinek torokszorító előadásával fokozható. A XIX. század második felében ez a tartalmi mozzanat a historizmus formájában jutott kifejezésre s az irányzat egyik melegágya éppen München volt. Kaulbach azonban az akadémia számos rendelkezéséhez hasonlóan ezt a tételt sem erőltette, csak éppen a korábbiakhoz képest nem változtatott rajta. Igazgatósága valójában egyfajta önkéntelenül megnyilvánuló szabadság jegyében telt, amelynek tudatosan kellett volna jelen lennie az akadémia irányításában és működésében. Ennek egyik legfontosabb jele volt, hogy még igazgatósága kezdetén rendkívül sok tanárt hívott meg az intézménybe, ezért a müncheni akadémiára mindaddig igen jellemző jelenség - az igazgató művészetének általános hatása a diákokra és az egész, korszakra - ebben az időben nem figyelhető meg. Sokkal inkább egyfajta stíluspluralizmus volt jellemző.' Az akadémián egyes osztályok egy-egy tanár köré csoportosulva különböző irányzatokat képviseltek, a legjelentősebb tanáregyéniségek osztályait pedig iskolának nevezték. Karl von Piloty (1826—1886), a XIX. század második felének kétségkívül legreprezentatívabb figurája mellett, többek között Arthur von Ramberg (1819-1875), Wilhelm von Lindenschmit (1829-1895) és Wilhelm von Diez (1839-1907) osztályai voltak a leglátogatottabbak: az ún. Lindenschmit-Schule, Diez-Schule stb.

1 Friedrich von Gärtner még a század közepén vezette be a kétlépcsős oktatást: az általánosan kötelező előkészítő osztályban (Vorbereitungsklasse), amely tulajdonképpen eg)' évig tartott, a diákok különböző stúdiumokkal csiszolták tudásukat, antik gipszminták másolásával gyakorolhatták a rajzolást - feltéve, ha ezt választották. Választhattak ugyanis élő modell után alakrajzot vag)' fej rajzolást is, természeti stúdiumokat is folytathattak, sőt járhattak egyszerre több helyre is, akár több évig is. Az egy-egy osztályban korrektúrát végző tanár, pl. Mednyánszky esetében Strähuber

5 de említhetnénk Hermann Anschützöt, később Gabriel von Hacklt vagy Johann Caspar Herterichet (1843-1905) is - képviselte végeredményben azt, amit szigorú, csak a müncheni akadémián elsajátítható, alapos rajztudásnak nevezünk. A minta után való rajzolást árgus szemekkel figyelő, a legapróbb rajzi hibákat, pontatlanságokat korrigáló tanárok semmilyen eredetieskedést nem tűrtek meg. A diák kizárólag a rajzi tökély elsajátítására törekedhetett.

6 Az előkészítő osztályból tovább lehetett menni a mesteriskolába (Meisterschule), amely a már említett rendszer szerint alakult ki: a korszak ismert müncheni - vagy akár külföldi - festői az akadémia professzoraként saját műfajukban indított osztályaikba vették fel a diákokat, akik maguk választhatták meg tanárukat. A lehetőségeknek ez a széles skálája s a választás szabadsága tette a müncheni akadémiát a XIX. század második felében olyan vonzóvá. A mesteriskolában a választott műfaj komponálási törvényszerűségeinek elsajátítása mellett a diákok komoly feladatok elvégzésével és megrendelések teljesítésével képezték magukat tovább. Mednyánszky 1873 őszén Otto Seitz (1846-1912) osztályába került. Seitz igen fiatalon, 27 évesen lett az akadémia professzora, éppen 1873-ban indított először osztályt. Mednyánszky tehát társaival együtt Seitz első tanítványai közé tartozott. A fiatal professzor egykor maga is Piloty osztályába járt, s a hetvenes évek elején még a történelmi fes-