Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Hessky Orsolya: Rajzolni tudni kell. Mednyánszky László müncheni tanulmányairól és rajzairól

tők számát gyarapította. Kétségtelen, hogy ebben az akadémiai-művészi közegben nehéz elképzelnünk Mednyánszky bontakozó tehetségét. Becsületére legyen mondva, hogy rászánta magát és nekiállt a rendes rajzképzésnek. De vajon mi bírta rá, hogy még egy kis időt Münchenben maradjon? A müncheni akadémia az 1870-es években egész Európában rendkívüli népszerűségnek örvendett: ennek egyik oka a már említett demokratikus-liberális tanítási rendszer volt; emellett azonban két további, igen fontos, az előbbinél konkrétabb tényező is szerepet játszott abban, hogy magyar diákok olyan szívesen és szép számmal jártak Münchenbe. Az egyik a tanári kar összetétele volt, amelyben Karl von Piloty jelentette a húzóerőt, aki 1856tól volt az akadémia tanára s mellette a három magyar professzor, Benczúr Gyula, LiezenMayer Sándor és Wagner Sándor, a történelmi festőként állandó professzúrával bíró, s ilyenformán a magyar diákok számára végső lehetőségként is funkcionáló mesteriskolái trió. A másik ok az 1869-ben első alkalommal megrendezett nemzetközi képzőművészeti kiállítás volt. Ez a Müncheni Képzőművészeti Társulat megalakulása után egy évvel, a historizmus oppozíciójaként, az „új erők demonstrációjaként"'jött létre elsősorban id. Eduard Schleich (1812-1874), a müncheni tájképfestők második generációja vezéralakjának kezdeményezésére. A XIX. század második felének egyik legfontosabb müncheni kiállítása volt, amely meghívott vendégeinek köszönhetően az európai festészet legmodernebb tendenciáit is bemutatta.

8 A müncheni historizmus közegében átütő erővel hatottak az új irányzatok képviselői, természetesen elsősorban a francia művészek - Courbet, Corot, Millet, Daubigny, Rousseau, Manet - a hazaiakra. A mindaddig az akadémia kínos-pontos rajzosságát követő, a Piloty-féle historizmus bűvöletében élő bajor, német és más európai országokból származó növendékekre a franciák természetlátása, művészi szabadsága elsöprő hatással volt. A kiállítás benyomásait csak erősítette, hogy a tárlat legnagyobb szenzációját jelentő Courbet maga is megjelent Münchenben és előszeretettel barátkozott az ifjú művészjelöltekkel.

9 Az akkoriban ott tartózkodó magyar művészek közül a modern francia festészet hatása természetesen Szinyei Merse Pál művészetében jelentkezett leglátványosabban, aki a kiállítás hatására vetette papírra a következő sorokat, amelyek leginkább tükrözik a Pilotyval és az általa képviselt historizmussal való szembehelyezkedést és a természetre való rácsodálkozás élményét: „Elhatároztam ennél fogva a Piloty iskolából kilépni s ezután csak egy tanárt követni, mely engem legjobban fog vezérelni, s e tanárom a természet."

10 A kiállítás eredményeképpen vált ismertté Wilhelm Leibi (1844-1900) és köre, akiknek tiszta, naturalista stílusa hosszú évekre példát nyújtott a müncheni ifjúság számára és ettől kezdve nyertek létjogosultságot Münchenben a modern francia irányzatok, elsősorban a naturalizmus és a realizmus. Amikor tehát a fiatal, alig 20 éves Mednyánszky 1872-ben Münchenbe érkezett, ilyen pezsgő, ellentétes nézetekkel és irányzatokkal terhes művészeti élet fogadta. Az elmúlt 80 év szakirodalma szerint az 1872-es őszi beiratkozást követően Mednyánszky alig másfél szemesztert töltött Münchenben, azaz 1873 tavaszán távozott. A festő életrajzának pontosításában, illetve festészete korai szakaszának, a müncheni évek jelentőségének megállapításában azonban nem hagyható figyelmen kívül az a dokumentum, amely az 1873-74-es tanévre történő beiratkozást igazolja.

11 Az 1930-as években megindult Mednyánszky-kutatásban elsőként Schanzer Mária 1935-ben megjelent disszertációjában olvasható, hogy Mednyánszky 1873-ban Párizsba ment. Mindazonáltal Schanzer az utolsó, aki valamiféle jelentőséget tulajdonít a müncheni tanulmányoknak, véleménye szerint a Corneliustanítvány Stráhuber művészetében, az akadémia lélekölő módszereiben keresendő annak oka, hogy Mednyánszky alig másfél szemeszter után Párizsba távozott.

12 Ezt követően Kállai Ernő uja le 1943-ban megjelent monográfiájában, hogy „a fiatal Mednyánszky 1873 szeptemberében ment Párizsba".

13 Kállai egyébként - elsőként — életrajzában komolyan támaszkodik a festő húgának memoárjára," amelyről később még ejtünk szót. Kállai nyomában Brestyánszky Ilona, a naplórészletek első kiadója írta le a festő „életrajzi vázlatában", az 1872-es évet, a beiratkozás és az antik osztály kihagyásával, hog)' Mednyánszky 1873-ban Seitz iskolájában tanult (ami tehát nem egy másik iskola, hanem az akadémia egyik osztálya), majd a bajor fővárosban kitört, egyébként 1875-ig elhúzódó kolerajárvány miatt távo2. id. Eduard Schleich: Itatás az Isar partján, 1850-es évek (Magántulajdon)