Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Katarína Benová: A korai évek - Mednyánszky László és Nagy őr

Nagyőr - a gyermek- és serdülőkor, valamint az első művészi kísérletek helyszíne Mednyánszky László 1852. április 23-án látta meg a napvilágot Beckó főterén álló 5-ös számű házban, Mednyánszky Eduárd és Szirmay Mária Anna gyermekeként.

14 A beckói családi fészek éppen olyan kedves volt a művész szívének, mint Nagyőr, ahová 10 évvel később költöztek, különösen a Beckón maradt nagyszülők miatt. A művész húgának visszaemlékezéseiből és barátjának, Justh Zsigmondnak naplójából tudjuk, hogy első éveiben a francia származású Eleonóra nagymama játszotta a legfontosabb szerepet.

15 1856-ban meghalt nagyapja, Szirmay Boldizsár (1793-1856) és a Mednyánszky család használatba vette a nagyőri kastélyt. Mivel a kastély ahhoz, hogy állandó lakhellyé válhasson, sürgős felújításra szorult, a család csak 1861-ben költözött oda

13 (3. kép). Bár a festő imádta Beckót és eleinte rosszul viselte a környezetváltozást, a kastély és mesébe illő környéke idővel teljesen lenyűgözte. A beckói vár rejtélyes hangulata és a nagyőri környezet a közeli vadregényes, méltóságteljes és csodaszép tátrai tájjal egyaránt ösztönzően hatottak a művész gyermeki képzeletére.

17 Mivel gyermekkorában aránylag gyakran betegeskedett, édesanyja csak nem túl fárasztó tevékenységeket engedélyezett neki és gondosan óvta a külvilágtól. Viszont kicsi korától támogatta művészi tehetsége fejlődését.

18 A különböző korlátozások ellenére a szülők nem akadályozták abban, hog)

1 sétákat és kirándulásokat tegyen a környező hegyekben. Mednyánszky személyiségének fejlődésére valaki más is nagy hatással volt, nevezetesen nagyőri nagyapja, Szirmay Boldizsár, a híres utazó és emberbarát. A művész húga visszaemlékezéseiben a következőket írta: „Sok kisebb-nagyobb szokása, gondolatmenete, objektivitása, széles látóköre, különös humora fivéremre, B. Mednyánszky Lászlóra öröklődött át. így korlátlan, feszélyt nem tűrő szabadságszeretete, gyalogútja; szeszélyes vándorlásai; a görög nyelv előszeretete. Minden jegyzetét görögül írta".

19 Bár nagyapját inkább csak elbeszélésekből ismerhette, hiszen kicsi volt még, amikor elhunyt, a családi történetek és Nagyőrben hátrahagyott tárgyak megőrizték számára emlékét. Nagyapjához hasonlóan messzemenően együtt érzett a nehéz, kiszolgáltatott helyzetben élő emberekkel,

20 szeretett utazni, vag)'jobban mondva barangolni szerte az országban.

21 Ide sorolhatjuk a festő rendszeres magyarországi (a Tátrától egészen az Alföldig terjedő), erdélyi, itáliai, dalmáciai és franciaországi útjait.

22 A görög ábécé betűiből kialakított „titkos" írásával, minden bizonnyal szintén nagyapját kívánta utánozni. A művész húga elmondása szerint a gyermek jobban ki tudta magát fejezni rajzban, mint írásban. Ezt bizonyítják a fennmaradt gyermekkori rajzai is. Mednyánszky gyermekkorával kapcsolatban életrajzíróinál röviden említés esik lengyel származású nevelőnőjéről is, aki a düsseldorfi képzőművészeti akadémián tanult.

23 Mednyánszky gyermekkorához hozzátartoztak a cselédek, kocsisok, valamint a falubéliek, akikkel környezetében megismerkedett, s akiknek erejét és életrevalóságát „falujárásai" során mindig megcsodálta.

21 A falusi környezetből kerültek ki az első barátai is, mivel saját társadalmi rétegéből származó gyermekekkel elég ritkán találkozhatott.

2

' Naplóiban megemlíti, hogy néhány kocsishoz és paraszthoz (például Dinda Jánoshoz) őszinte, szenvedélyes barátság fűzte. Mednyánszky korai munkássága szorosan összefügg a családi környezettel, amely természetes módon serkentette festői tehetsége fejlődését. A Szlovák Nemzeti Galériában őrzik azokat a gyermekkori rajzokat, amelyek a művész családjának köszönhetően Nagyőrött maradtak. Mednyánszky minden valószínűség szerint négy és hatéves kora között készítette őket,

2b amit a művész anyja vag)' hűga által utólag elvégezett időrendi besorolás is bizonyít. Az egyes rajzok egyaránt ábrázolnak képzeletbeli jeleneteket és a valós életben megfigyelt helyzeteket. Néhány rajz azokat az ovális miniatűr portrékat imitálja, amelyek a XIX. században a nemesség soraiban nagy népszerűségnek örvendtek, s amelyekből bőven találhatunk a nagyőri kastélyban is. Az Alló leány, Haját igazgató leány, Bútornak támaszkodó nő, és főleg s Ifjú képmása díszes keretben

11 című rajzai a XVIII-XIX. századi szepességi portréművészet hagyományait követik, ami megnyilvánul az egyes alakok, a ruházat és a keretezés kialakításában, amelyekhez Mednyánszky a kastélyban található családi portrékat és miniatűröket használta mintának. Más rajzok, így például az Asztalnál ülő leány krinolinban, Kétalakos jelenef* jól tükrözik Mednyánszky egyik jellegzetes képességét, aki már gyermekként térben helyezte el az egyes tárgyakat és alakokat, miközben a részletekre is ügyelt. A családi események iránti fogékonyság megnyilvánult a Táncjelenet című rajzon (kat. sz. 285.), ahol az egész teret táncoló alakok töltik ki. Az utolsó,

29 amelyet Mednyánszky gyermekkori rajzai közül meg szeretnék említeni, a Társaság érkezése (kat. sz. 284.), amelynek előterében a kastélyhoz (valószínűleg Nagyőrhöz) megérkezik a vendégekkel teli hintó. Az egész jelenet hátterét egy nag)' fákkal betelepített park uralja. 2. A nagyőri kastély délnyugat felől, helyreállítás után (Fotoarchiv SNG)