Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

alakok képét egy-egy jellegzetes körrajzú, színes foltba sűrítve, mellyel a művész elérheti az áttetsző festői tisztaságot és egyszerűséget, mindent lefejtve az ábrázolásról, ami fölösleges és mellékes.

40 Kállai a „léleklátó művészet előfutárának" nevezte Mednyánszky életművét, olyan festészetnek, amely „látja a lelket", s amely a két világháború közötti magyarországi modernizmusban teljesedett ki. Kállai Ernő monográfiájának

1

' kiadásával és az 1943-as budapesti Mednyánszky-kiállítással a korabeli magyar művészettörténet Mednyánszkyval szembeni adósságának nagy részét törlesztette, és az életmű „átértékelésének" igénye csak az ötvenes években, egy teljesen új társadalmi helyzetben jelentkezett. Ekkor főként Mednyánszky „világnézeti és politikai meggyőződését" emelik ki, amely „pozitív" volt, minthogy a festőművész „a haladó erőkhöz csatlakozik" és „leleplezi a kizsákmányoló osztály bűneit". „Mednyánszky csavargóképei leplezetlenül tárják elénk a kapitalista társadalom ellentmondásaiból fakadó visszásságot" - ahogyan azt az egyik szakember írja egy 1952-es tanulmányában.

12 A szerző bevezetőben jelzett szemlélete a tanulmány fő részét nem érintette, de meggátolta a Mednyánszky-művek valódi értelmezésében, s azokat mintegy felülnézetből szemlélte, ami végül is száraz, leíró jellegű szöveg megszületéséhez vezetett. A művész születése 100. évfordulójának alkalmából rendezett budapesti tárlat is az életmű „átértékelésének" jegyében került megrendezésre. Mind a tárlat anyaga, mind a bevezető szöveg a Mednyánszky-életmű egyoldalú értelmezéséről tanúskodik.

43 Mednyánszky László életművét a szlovákiai művészettel - és nem a szepesi régió művészetével - kapcsolatban először Jan Hofman említi meg Staré uméní na Slovensku (Régi művészet Szlovákiában) című írásában, azonban a festőt tévesen Sárosból származó festőként említi Szepes helyett.

44 Tévedését Uméní XIX. století (A XIX. század művészete) című tanulmányában korrigálja, itt viszont a keresztnevet adja meg helytelenül: Ludovít Mednánsky báróról beszél.

15 A Mednyánszky-életmúvet csupán 1952-ben helyezte a szlovákiai művészet fejlődésének kontextusába Karol Vaculík,

16 akinek nevéhez fűződik a Szlovák Nemzeti Galéria Mednyánszky-gyújteményének kialakítása is. A Szlovák Nemzeti Galéria 1962-es kiállítási katalógusának bevezetőjében a következőképpen indokolja a maga álláspontját: a Mednyánszky-életmű „nem csupán a művész családi kötelékei, szülőföldjéhez és Szlovákiához való viszonya révén kapcsolódik országunkhoz, amelyet élete végéig egyetlen otthonának tartott, hanem érzelmi és művészi kötelékekkel is."

47 Ugyanakkor kiemelte a művész függését életműve „motivikus alapbázisától", vagyis ragaszkodását a tájképeken is megjelenő tátrai és vágvölgyi motívumokhoz. Vaculík katalógus-előszavában két fontos célt tartott szem előtt: egyrészt szerette volna bizonyítani a Mednyánszky-életmű a szlovák művészet történetébe való besorolásának jogosságát, másrészt pedig meggyőzni az olvasót a festő ideológiai-politikai hovatartozásáról. Ez az életmű és a Mednyánszky-naplók egyes részleteinek teljességgel egyoldalú értelmezését vonta maga után, a művészről kialakított képet részlegesen deformálta, illetve jelentésbeli csúsztatásokkal járt az életmű és a napló eszmefuttatásainak interpretációja tekintetében.

18 Mindezek ellenére méltányolni kell Vaculík erőfeszítését, ami az akkor már többé-kevésbé szétszóródott Mednyánszky-alkotásoknak a Szlovák Nemzeti Galériában való összegyűjtését és kiállítását célozta.

4ÍÍ Igyekezete nélkül aligha sikerült volna jóval később a nagyőri kastélyban állandó tárlatot létrehozni a festő műveiből. A festőművész 1979-es gyűjteményes kiállításának katalógusába írt Vaculík-tanulmány

50 már csaknem mellőzi az ideológiai-politikai jellegű jelentésmódosításokat. A Mednyánszky-életmű elemzése kapcsán még a közép-európai és a francia festészet történetének kontextusát is szóba hozza. Tárgyilagosabb képet alkot az életműről, és - az 1962-es katalógusban idézett naplórészletekkel összefüggésben - elsősorban a stílusfejlődést kíséri figyelemmel, illetve a festői eljárásokkal foglakozik.

51 A hatvanas években megjelent néhány írás, amely jobbára nélkülözte az ideológiai meggondolásokat és viszonylag elfogulatlan, tárgyszerű szemlélettel tűnt ki és Mednyánszky személyiségének, illetve életművének lényeges vonásait tartotta szem előtt. Ezek közé tartozik Brestyánszky Ilona előszava Mednyánszky László Naplójához,™ továbbá Bodnár Éva cikke.

53 Ide sorolhatjuk pl. Anna Petrovának

54 a Szlovák Nemzeti Galéria 1962-es kiállítása alkalmából született írását is. Szlovák nyelven a legrészletesebb tanulmányt Sona Vámosiová írta Mednyánszkyról Slovenská krajina v diele Ladislava Mednyánszkeho (A szlovák vidék Mednyánszky művészetében) címmel.

55 Vámosiová Mednyánszky tájképeit a szlovák tájképfestészet jelentős láncszemének tartja, kiemelve „szlovák tájfestői tevékenységét", amelyben - a szerző szerint - legkifejezőbben érvényesült „a művész kötődése Szlovákiához". Ezért csupán az „életmű szlovák részét" vizsgálja, vagyis a mai Szlovákia (Mednyánszky idejében a történelmi Magyarország) területén lévő tájakat ábrázoló festményeket. A tanulmány szerzője Mednyánszky tájképfestészetének stílusfejlődését a korszak egyetemes összefüggésrendszerében követi nyomon, főként a művészi kifejezőeszközök egyre szélesedő skáláját és a technikai készség csiszolódásának folyamatát kíséri figyelemmel. Vámosiová Mednyánszky tájképfestészetének két korszakát különbözteti meg: míg az 1875-99 közötti években „a szlovák tájak programszerű megragadása" figyelhető meg Mednyánszkynál, 1900-tól ez a témakör elveszti dominan-