Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - C. Téves és nem ellenőrizhető meghatározások (C. 338-413.)

Drezdát. Ugyanabban az évben bukkant fel a Wallenstein-gyűjteményből a drezdai kép is, amelyet a helyi emlékezet Thiele portréjának és Mányoki munkájának tulajdonított. Úgy vélem, a hagyomány egyik fele igaz: a drezdai gyűjtemény egykori képe valóban Thielét ábrázolja (ld. Johann Christian Fiedler Thiele-portréja, Stübel, 1914. frontispicium), azonban nem Mányoki, hanem tanítványa, a sokkal kevésbé ismert s Drezdában hamar elfelejtett Grooth munkájaként. Ezt a logikailag levezetett összefüggést adatok és kép között Grooth részben ujabban ismertté vált műveinek festői és részletmegoldásai, valamint kompozíciós jellemzői is alátámasztják (ld. Férfi gordonkával, szignálva, datálva 1739?, korábban Kupezkyként, Budapest, Szépművészeti Műzeum; Jakob Wessel portréja, 1740 körül, Stuttgart, Württembergisches Landesmuseum, ld. Gosztola, 1989.). A drezdai Thiele-portrén az arcrészlet túlmodelláltsága figyelhető meg, ami markánsan különválik a kép amúgy sima, bontatlan felületalakításától. Ma már nem eldönthető, hogy ezt későbbi megerősítésnek vagy a kezdő festő túlzott igyekezetének kell tulajdonítsuk. Megjegyzendő, hogy Grooth stuttgarti portréján, Thiele ábrázolásán, valamint egy Mányokival összefüggésbe hozható további portrén, Louis Clauce képmásán (B. 245) ugyanaz az előrenyúló jobbkar-motívum és kéztartás található meg. IRODALOM: Woermann, 1887. 649. 2058. sz. (Férfiarckép, G. O. Müller véleménye szerint J. A. Thiele portréja, Mányoki); Woermann, 1892. 658-659. 2058. sz. (u. az); Woermann, 1896. 667. 2058. sz. (u. az); Woermann, 1902. 660. 2058. sz. (u. az); Woermann, 1905. 658. 2058. sz. (u. az); Woermann, 1908. 662. 2058. sz. (u. az); Katalog Darmstadt, 1914. 308. 173. sz. (mint J. A. Thiele portréja, Mányoki); Biermann, 1914. 237. 378. kép (mint J. A. Thiele portréja, Mányoki); Stübel, 1914. 7/2. j., 8, 50. (mint Férfiarckép, J. A. Thiele?, Mányokitól); Katalog Dresden, 1916. 209. 2058. sz. (mint Fekete kabátos úr portréja, feltehetően J. A. Thiele, Mányoki); Katalog Dresden, 1920. 213. 2058. sz. (u. az); Lázár, 1926. I. 99. 23. sz.; Katalog Dresden, 1927. 209. 2058. sz. (u. az); Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46; Lázár, 1933. 78-79. LXXV/b. tábla (J. A. Thiele portréja, Hagedorn Mányoki-képéről szóló említését erre a portréra vonatkoztatja); Thieme-Becker, XXXIII. 1939. 24. (mint J. A. Thiele portréja, Mányoki); Bottyán, 1952. 18; Ebért, 1963. 40. 2058. sz. (mint Férfi fekete kabátban, feltehetően J. A. Thiele, Mányoki); Bernhardt-Martin-Rogner, 1965. 99. (mint Férfi fekete kabátban, Mányoki); MűvLex, III. 1967. 237. (mint J. A. Thiele, Mányoki); Hopp, 1973 . 741. (mint J. A. Thiele, Mányoki); Hopp, 1973a. 156. (mint J. A. Thiele, Mányoki); Marx, 1985. 83/43. j.; Dictionary of Art. XX. 1996. 351. (mint J. A. Thiele, Mányoki. Garas.) C. 381. VÁRADY László (17. század) A kép felirata alapján a család erdélyi ágából. 1693 (1699?) Olaj, vászon; 98x76 cm Betliar, Múzeum Leltári szám: 88 Felirat (a kezében tartott levélen): „Ladislaus Várady S. C. ... Matt. Cam. Hung. Consiliar et V...iner Provin. Regior (?) General ... Caes. M[aiesta]tem in Transilvaniam Ableg: Comissar. An. 1693 [vagy 9]" Proveniencia: Krasznahorka, Andrássy-kastély Felirata alapján az 1690-es évekből származó, élénk színekkel festett, erőteljesen formált ősgaléria-portré, amelynek ábrázoltja a 17. században élt és részben Erdélyben viselt különböző hivatalokat. Serédy Zsófia portréjával azonos sorozatból származik, s az eddigiekben az ábrázolt nevének félreolvasása miatt Serédy László arcképeként közölték. Az irodalom (Anna Petrová-Pleskotová közlése szerint Mihalik József meghatározása alapján) mint Mányoki kérdéses művét említi, ennek azonban mind megfestése, mind készítésének ideje ellene mond. IRODALOM: Ucníková, 1980. 69. Gkp. 543. (mint Serédy László portréja, lehetséges Mányoki); Petrová-Pleskotová, 1983. 24. (mint Serédy László portréja, kérdéses Mánvoki.) C. 382. VAY Ádám (1654-1719) 1682-1685 között Thököly Imre ezredese, majd 1686-tól a császár híve. 1687-ben Szabolcs vármegye országgyűlési követe. 1700-tól Rákóczi környezetéhez tartozott, 1701-1702-ben Bécsújhelyen volt fogságban. 1703-ban csatlakozott a kurucokhoz, Rákóczi udvari főkapitánnyá, tábornokká, valamint a jászok és kunok főkapitányává nevezte ki. 1704-től az udvari tanács tanácsosa, 1705-től a szenátus tagja, a munkácsi vár parancsnoka. 1711-ben követte Rákóczit a gdanski emigrációba. IRODALOM: Köpeczi - R. Várkonyi, 1976. 530; Heckenast, 1993. 78. Olaj, vászon Ismeretlen helven Iskolázatlan hazai mestertől származó egész alakos ősgaléria-kép, amely Mányoki műveinek színvonalát meg sem közelíti. Attribúciója minden alapot nélkülöz. A kép Hopp Lajos közlésében jelent meg először Mányoki műveként, ügy, mint a sárospataki műzeum tulajdonában lévő festmény. Az ottani gyűjteményben azonban ilyen műtárgy nincs, s nem található meg a Sárospataki Rákóczi Műzeum anyaintézményében,