Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

2. Mányoki Ádám: Erdős táj patakkal és hegyi úttal Braunschweig, Herzog Anton Ulrich-Museum, Kupferstichkabinett (A. 223.) bek között maga is portréfestő

15 - a „naprakész tájékozottság" lehetőségét nyújtották. A „visszatekintésre", valamint az északnémet festők számára ekkorra már egy egész korábbi generáció gyakorlatában hagyománnyá vált tapasztalatszerzésre a holland festészet terén a hercegi gyűjtemény képtára teremtett egyedülálló alkalmat. Hiszen Salzdahlum több mint egy generációval megelőzve a kortárs német hercegi gyűjteményeket, már a 17. század végén a holland festők műveinek leggazdagabb gyűjtőhelye volt.

16 S végül: jóllehet mára már nemigen fogható meg, de Mányoki életrajza szerint ugyancsak a salzdahlumi időszak tanulságai és eredményei közé sorolódik az előbbiektől szemléletében merőben különböző francia arcképfestői példa, amelyet a gyűjteményben - a Hagedornnál jelentőséggel kiemelt - Largilliére képviselt és közvetített Mányokihoz. Mányoki festői fejlődése szempontjából különleges tanulsága lenne egy összevetésnek korai munkái, valamint a 17. század végén Salzdahlumban őrzött művek között. Azonban hiába a javarészt a braunschweigi múzeumba jutott anyag közép-európai mércével mérve kivételesen dokumentált gyűjtéstörténete, az összehasonlítás - legalábbis megfeleltetésekre alkalmas módon nem végezhető el. A műveknek a salzdahlumi galéria felállása idején érvényes összetételéről - legalábbis ami a legkorábbi forrás, Flemmer 1697-es képtárismertetéséből leszűrhető

17 - a gyűjtemény történetét feldolgozó August Fink nyújt adatszerű áttekintést és jellemzést. Megállapítása szerint az 1697-es első összeállítás korántsem teljes, mivel írója figyelmen kívül hagyta a kortárs német festők munkáit, és a gyűjtemény - elsősorban ugyancsak kortárs - arcképeiben pedig az ábrázoltak érdeme és jelentősége szerint válogatott.

18 Az akkori értelemben kritikai kiadásnak tekinthető - a mai kutatás számára legalábbis a művek tételes azonosítását lehetővé tévő - első teljes, 1776-ban megjelent Eberleinféle gyűjteményi katalógus

19 már egy időközben nagyságrendekkel megnagyobbodott képtárat ismertet, s a közbülső források 1710-ből, valamint 1744-ből

20 szintén csak bizonyos mértékig szűkíthetik le a visszakövetkeztetés lehetőségét. így, ha a 17. század végén Mányoki számára Salzdahlumban elérhető és tanulmányozható mesterek, illetve műveik körét próbáljuk felderíteni, igen kevéssel kell beérnünk. A portrék és portrészerű ábrázolások közül ugyanis egyedül Jan Lievens 1629 körüli idős, szakállas férfit ábrázoló tanulmánya azonosítható az 1697-es Flemmer-féle jegyzékben,

21 míg a műfaj más, holland, flamand, illetve német darabjairól csak valamivel később történik említés. Csupán Tobias Querfurt katalógusából tudható, hogy 1710-ben már a gyűjteményben voltak Rembrandt ismeretlen házaspárt ábrázoló portréi 1632-ből,

22 Johann Heinrich Roos 1682-es önarcképe,

23 Gerard Dou 1650-es évekből származó, önmagát családja portréjával meg-