Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

3. Mányoki Ádám: Michael Berthold de Gileno, 1702 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (A. 15.) örökítő képmása,

24 továbbá Godfrey Kneller két műve: Georg Schweiger szobrász arcképe 1674-ből,

25 valamint Johann Wilhelm von Sachsen-Eisenach páncélos félalakja 1689-ből.

26 A felsorolt művek közül némelyiknek (pl. Roos önarcképének, Kneller Sachsen-Eisenach-portréjának) a hatása mindenesetre kimutatható Mányoki évekkel későbbi munkáiban. A flamand mesterek arcképei közül Querfurt csupán Rubens Ambrogio Spinoláról készült portréját említi.

27 E művek szerzeményezésének ideje pontosabban nem határozható meg, s a jelenlegi ismeretek alapján számuk sem bővíthető. A kortárs francia festők alkotásainak - a gyűjtemény másik „erősségének" - jelenléte a 17. század utolsó évtizedében még bizonytalanabb. François de Troy Madame de Lude-ről készült portréja 1710-ben szerepel először Querfurt jegyzékében,

28 Rigaud legkorábbi portréi azonban: Jordan generális arcképe 1699 tájáról,

29 valamint Matthias Johann Schulenburg gróf 1698-ból adatolt képmása

30 csupán 1737 előtti szerzeményként azonosíthatók Anton Ulrich herceg képtárában - noha von Schulenburgnak, a herceg fővezérének portréja akár korábban is helyet kaphatott a gyűjteményben. Ugyanez a helyzet Largillière művével, Jean Baptiste Tavernier 1678/1679-re datálható egész alakos képmásával is, amely szintén csupán 1737 előtti szerzeményként szerepel, jóllehet a képet Anton Ulrich herceg valószínűleg az 1689-ben elhunyt kereskedő és gyűjtő Tavernier (elsősorban iparművészeti) hagyatékával együtt vásárolta meg gyűjteménye számára.

31 Mindenesetre Tavernier portréja jelenleg az egyetlen Largilliere-mű az egykori hercegi képtárból, amelyről némi eséllyel elmondható, hogy Mányoki ott-tartózkodása idején már Salzdahlumban volt. Az Eberlein-féle jegyzékben 1776-ban Largillière neve alatt felsorolt további portrék (Önarckép vörös köpenyben, ceruzával a kezében,

32 Von Imhoff titkos tanácsos arcképe,

33 Dúson márki portréja

34

) nem azonosíthatók, illetve valószínűbb, hogy a gyűjtemény 19. század eleji elhurcolása idején máshová kerültek. Következésképp szerzőségük nem kontrollálható, és 1700 előtti jelenlétük a gyűjteményben is erősen bizonytalan. Aligha hihető, hogy ez az igencsak esetleges és a gyűjtéstörténeti adatok szerint Mányoki tanulmányai